Főszereplők: Oksana Akinshina, Artiom
Bogucharskij, Pavel Ponomarjov, Elina Benenson, Ljubov Agapova, Tomas Neumann
Nem hazai dvd borítója...
Egy tizenhat éves lány rohan kétségbeesetten a hajnali Malmö
utcáin. Arcán bántalmazás nyomai, szemében pedig mindenfajta szenvedésé, amit
csak el lehet képzelni. Eszébe sem jut, hogy bárkitől is segítséget kérjen. Egy
felüljáróhoz ér, és a korlát mellé áll. Közeli képen láthatjuk, hogy minden
vágya a halál. Vajon hogyan került egy számára teljesen ismeretlen országba,
távol otthonától, és miért készül élete eldobására ilyen fiatalon?
A Lilja 4-ever a reménytelenség filmje. Hősnője, Lilja, a
tizenhat éves gyereklány fokozatosan veszíti el minden reményét a normális
életre. Holott ő csak élni akar, mint egy átlagos tizenhat éves: nem kevésbé
utálja az iskolát, szeret szórakozni, barátkozni és nem kevésbé szeret
reménykedni egy jobb jövőben, mint bármely kortársa. Önhibáján kívül azonban
mind a barátokról, mind a szórakozásról, mind az életbe, reménybe vetett hitről
le kell mondania.
A Lilja 4-ever a kiszolgáltatottság filmje. Miután anyja
elhagyja, legbelül talán Lilja is tudja, hogy a nyomor és a szenvedés jut neki
osztályrészül. A reményeit azonban - mivel egy lázadó, és szabadszájú
gyermekről van szó - nem rögtön adja fel. Ennek az a mondat is bizonyítéka,
melyet tanárnőjének vet oda: „Igenis fényes jövő vár rám!”. Normális
megélhetésre pénz híján semmi esélye sincs, ezért fel kell adnia ártatlanságát.
Mindez azonban még nem jelentené pusztulását, de mivel csak egy, még nála is
fiatalabb barátja van, ő maga pedig töretlenül hinni akar, könyörtelenül
bekerül a gépezetbe. Abba a gépezetbe, amelyet gyermekprostitúciónak hívnak, és
amely a drog, valamint a fegyverkereskedelem mellett a harmadik legelterjedtebb
bűnözési iparág a világon. Az Európai Unió kimutatásai szerint az elmúlt
időszakban több mint ötszázezren jutottak erre a sorsra, egyéb források szerint
a prostitúcióra kényszerített gyermekek száma ennek a többszörösét is eléri.
A Lilja 4-ever a tehetetlenség filmje. Lilja élete a néző
szeme láttára sorvad el. A néző még tehetetlenebb, mikor a film végén látja, ki
lehetett volna a lányból, aki „egy napon született, és akit összekeverhettek
volna Britney Spearsszel”. Egy olyan valaki, aki segít az idős
szomszédasszonynak összeszedni kiborult batyuja tartalmát; olyasvalaki, aki
megtanulja, hogy Svédország a hideg Északon van, és nem „valahol az EU-ban”;
olyasvalaki, aki gyermekkorát - mint a szerencsésebb sorsra születettek - barátjával
labdázva tölti el.
A Lilja 4-ever a kíméletlenség filmje, és ez főként a néző
irányába értendő. Amilyen kegyetlen a téma, legalább annyira kegyetlenül kell
szembesülnie az eseményekkel annak, aki végignézi a filmet. Valószínűleg
mindenki sejti, hogy Lilja miféle rabszolgaságba fog kerülni, de valószínű az
is, hogy mindenki reménykedik abban, hogy van kiút a szenvedésből, és a
történet boldog, vagy legalábbis megnyugtató véget ér. Nem így történik
azonban, sőt, a végeredmény komor, végtelenül megrázó. A nézőnek azzal kell
szembesülnie, hogy egy tinédzser, felnőtt embertársai miatt játék, barátok,
iskola helyett a halálról filozofál, egészségét pusztítja, teste használati
tárgy lesz. És végül a legfontosabb, ami talán a legnagyobb kritikája az őt
körülvevő emberi társadalomnak: Lilja létezésének szinte még a legelején,
gyermekként kívánja teljes szívéből eldobni magától az életét, mely az utolsó
napjaiban csupán vegetálást, ébren töltött kábulatot jelent számára. Olyan
erővel hatalmasodik el rajta a halálvágy az emberi kegyetlenség nyomán, hogy
pusztán zavaros álomképei a túlvilágról, barátjáról vonzóbbak, mint a létezés.
Olyan erősen kívánja a halált, hogy amikor sikerül a szökés, fel sem fogja a
szabadságot, az esélyt.
A nézőre pedig kíméletlenül, végtelenül fájdalmasan sújt le
a kép, amely szerint Lilja boldog, hogy eljött érte a halál; önfeledten játszik
egy labdával a mennyben, most már örökké fiatalon. A néző több mint másfél órán
át figyel egy gyermeket, aki akár a saját szomszédja, a saját gyermeke is
lehetne, akivel a legborzasztóbb dolgok történnek meg, és aki akkor pusztul el,
amikor már nem is kellene elpusztulnia. Mindennapos történet: tizenhat évbe sűrített
nyomor, szenvedés, elhagyatottság, felesleges reménykedés. Liljának az sem
adatik meg, hogy végtisztességet kapjon. Valószínűleg egy idegen ország idegen
városának temetőjében, egy senki által nem látogatott sírba temetik el, idegen
név alatt. Tizenhat leélt évének csak egyetlen emléke maradt: egy név, egy szám
és egy szó egy padba vésve valahol a volt Szovjetunióban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése