Niels Arden Oplev: A tetovált lány/Män som hatar kvinnor (2009)
Főszereplők: Michael Nyqvist, Noomi Rapace, Lena Endre,
Peter Haber, Ewa Fröling, Tomas Köhler
Magyar dvd-borító
Mikael Blomkvist nagy bajban van: az oknyomozó újság
főszerkesztőjét letöltendő börtönre ítélik egy korrupt üzletember ellen
indított cikksorozat miatt. Mielőtt bevonulna, megbízást kap egy idős
üzletembertől, hogy derítse ki, ki ölte meg évtizedekkel korábban eltűnt
unokahúgát, Harrietet. Harriet egy szigeten, a híres Vanger-család
rezidenciájáról tűnt el. Az újságíró nyomozás közben számos tippet kap egy
titokzatos hackertől, Lisbeth Salandertől. A páros végül egy egész sor múltbéli
gyilkosságra bukkan, melyeket különös kegyetlenséggel, rituálisan követtek el. Hogy
a gyilkos még szabadlábon van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Blomkvistet
többször is támadás éri…
Kirobbanó siker volt (és még ma is az) a 2004-ben elhunyt
Stieg Larsson regénysorozata, „A tetovált lány”, és folytatásai. A könyvek már
halála után jelentek meg, a végzetes szívroham előtt már majdnem kész volt a
negyedik rész, míg a sorozatot összesen tíz részesre tervezte. Az első könyv
alapján készült film egy többszörösen összetett, bonyolult, fantasztikusan
megírt produkció, melynél nem lehet eléggé dicsérni a rendezőt, a dán Niels
Arden Oplevet. A szereplők nagyszerűek, mindannyian, a legkevesebbet színen
lévők is jól megrajzolt, érdekes figurák, és ez halmozottan érvényes a két
főszereplőre, akik egymástól eltérőbb természetűek nem is lehetnének (már a röpke
autórádiós jelenet jól ábrázolja ezt), mégis a sors egymás mellé sodorja őket,
és ezért kénytelenek összedolgozni. Blomkvist, az újságíró egy türelmes,
maximalista, racionális, erkölcs által vezérelt eszmékkel teli ember, aki
egyszer hibázik, és drágán megfizet érte, hiszen nincs, aki cikksorozata
állításait megerősítené. A több évtizedes Harriet-sztorit viszont nagy
profizmussal kezdi kibogozni (zseniálisak a fényképsorozat felderítéséről szóló
jelenetek, amikor az újságíró a szó szoros értelmében kockáról kockára rakja
össze a messzi múltban, egy felvonuláson történteket), holott tudja, a végső
sikerre alig van esélye.
Sorstársa és segítsége, Lisbeth Salander egy gyermekkora óta
poklok poklán átment nő, aki technikai tudásával, bizalmatlanságával és lelki
erejével építette újjá a romokban lévő életét, melynek jelentős részét
intézetben töltötte. Történetünk kezdetén még nem sejti, hogy új nevelőtisztje
(az előző kórházba került) miatt - aki szexuálisan kizsákmányolja - újra meg
kell járnia a poklot.
„A tetovált lány” nagyszerűségét e két karakter, és a
kettejük között lassan kialakuló kötelék adja, megspékelve az átláthatatlanul
szerteágazónak tűnő, ám az idő múlásával egyre jobban kitisztuló, lebilincselő
krimisztorival. A film eközben nem kicsit brutális is, az erőszak ráadásul
gyakran nem csak pillanatokra villan fel, hanem hosszas, idegőrlő bevezetés
után kerül bemutatásra (ennek elszenvedője jórészt a címszereplő, kinek életre
keltője, Noomi Rapace a szerep kedvéért alaposan lefogyott, rendszeresen
kickboxolt és „telepiercingelte” magát).
Végezetül még egyszer visszatérnék a rendezőre, aki, mint
írtam, remek munkát végzett. Szinte nincs lepergett perc, melyben ne tudná
fenntartani a feszültséget, és ez úgy még inkább csodálatra méltó, hogy egy két
és fél órás, rendkívül komplex filmről van szó. Nagyon-nagyon sajnálhatjuk,
hogy a két folytatásnál Oplev már nem állt rendelkezésre, hiányának látható az
eredménye. „A tetovált lány” azonban minden pillanatában a keze nyomát viseli
magán, és többek között ezért is az utóbbi évek legnagyobb skandináv filmsikere
nyugodtan nevezhető mesterműnek.
A harmincas évek végének Németországában egyre több inzultus
éri a zsidókat, és küszöbön áll a világháború kitörése. Jettel Redlich, egy
jómódú zsidó család Afrikába távozott fejének a felesége levelet kap férjétől,
aki arra kéri, hogy lányukkal együtt utazzon utána Kenyába. Walter Nairobiban,
egy farmon intéző, és ide várja szeretteit is. Az utazás számos bonyodalom
ellenére sikeres, de ezután újabb nehézségek várnak a családra: rettegve várják
a híreket Németországban maradt rokonaikról, és az új életkörülményekhez való
alkalmazkodás is nehezükre esik…
Caroline Link nagyszabású történelmi drámája Stefanie Zweig
önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült, és egy Afrikába menekült német
zsidó család életének talán legnehezebb szakaszát mutatja be. Link műve - sok
más, ebben az időszakban játszódó filmmel ellentétben - nem a németországi
eseményekre kíváncsi, hanem azok hatására az Afrikában letelepedők életére. A
drámai eseményekről nem képekben, jelenetekben, hanem levelekből értesülnek a
szereplők, és mi, nézők is. A háború természetesen tényleges hatással is van
Jettel, Regina és Walter életére, hiszen táborba zárják őket, a farmot
kénytelenek a beilleszkedés kellős közepén elhagyni és csak számos bürokratikus
akadály elhárulta után folytathatják a körülményekhez képest nyugodt afrikai
életüket.
Az óriási változást az életkörülményekben minden szereplő
másképp reagálja le, a rendezőnő fő célja pedig az ennek hatására beálló
jellemváltozások bemutatása. Walter Süßkind, aki még 1933-ban emigrált
Afrikába, már teljesen leszámolt korábbi életével, egyedül él, igazi társaságot
csak az jelent számára, ha elautózik a Redlich-család farmjára. Walter Redlich
ígéretes bírói pályát hagyott félbe, Afrikában nincstelen lett, a farmon mint
fizetést nem kapó intéző dolgozik, legfontosabb feladata, hogy vizet találjon
az állatoknak. A két újonnan érkezőnek, Jettelnek és az ötéves Reginának talán
a legnehezebb, de a gyermek bámulatos sebességgel illeszkedik be az új
környezetbe, és tanul meg kommunikálni a helyiekkel. Jettel ezzel ellentétben ki
nem állhatja új otthonát, ahogyan a farm szakácsának, Owuornak mondja: „nem
maradunk sokáig”. A nő a pénzhez és a jómódhoz szokott, az utazásra a férje
által levélben kért hűtőszekrény helyett az Afrikában teljességgel haszontalan
drága porcelánokat csomagolja be nagy gonddal, a maradék pénzükön pedig egy
estélyi ruhát vásárol magának. Ekkor még alig hihető, de Jettelben megy végbe a
legnagyobb változás. A kezdetben teljes erővel idegenkedő családanya az évek
múlásával kezébe veszi a farm vezetését, megtanulja a nyelvet és férjével való
vitái ellenére megtalálja a boldogságot (itt kell megemlíteni, hogy Zweig
művében ez nem egészen így történik).
Link az eseményeket lassan hömpölyögteti, és mindvégig
vigyáz arra, hogy az egzotikus helyszín ellenére a helyi folklór helyett az
emberi kapcsolatok, és a Redlich-család sorsa legyen az előtérben. Az összes
karakter megkapja az őt megillető időt, egyáltalán nem érezhető az, hogy a szereplők
közül bárki is el lenne hanyagolva a több mint kétórás játékidő alatt. Fontos
még ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy Link kitűnő érzékkel vágott ki olyan
jeleneteket a film végső változatából, amelyek jelentősen lassították volna az
eseményeket, mintegy a néző szájába rágva, hogy éppen mi történik. A
végeredmény egy rendkívül intelligens és megható családi dráma, melynek végén
valószínűleg a néző is ugyanúgy fog érezni Afrika iránt, ahogyan Jettel
Redlich, amint a vonatból kihajolva megérinti a gyümölcsöt áruló asszony kezét.
Nehéz idők Németországban
Walter türelmetlenül várja családját
Regina gyorsan új otthonra talál
Süßkind, a magányos farkas csak titkon reménykedik
