2015. június 24., szerda

Erick Zonca: Élet, amiről az angyalok álmodnak/La vie rêvée des anges (1998)

Erick Zonca: Élet, amiről az angyalok álmodnak/La vie rêvée des anges (1998)

Főszereplők: Élodie Bouchez, Natacha Régnier, Grégoire Colin, Patrick Mercado, Jo Prestia

Külföldi dvd-borító

Isabel 21 éves, és egyik napról a másikra él. Barátja eltűnt, ő meg az idegen városban megpróbál valahogy talpon maradni. Munkát kap egy gyárban, a varrógép mellett, és itt ismerkedik össze Marie-val, aki egy baleset nyomán kómába esett, kórházban fekvő asszony lakásában él. Marie befogadja Isabelt, és a páros innentől elválaszthatatlan lesz, egészen addig, amíg Marie bele nem szeret egy gazdag bártulajdonosba…

Az „Élet, amiről az angyalok álmodnak” egy nehéz helyzetben létrejött barátság története. Marie és Isabel elkezdenek valamit, amitől mindkettejüknek több kedve lesz az élethez, és ami megkönnyíti a mindennapjaikat. Mert a hétköznapok nehezek: a varrodában nem veszik őket emberszámba, Isabelt ki is rúgják, de még arra sincs pénzük, hogy egy szórakozóhelyre bemenjenek. Az itteni kidobóemberekkel kötött alkalmi barátságok csak időlegesek, mind a ketten (négyen) tudják valahol, hogy nem tartós kapcsolat(ok)ról van szó.

És ekkor belép a képbe Chriss, a pénzes, szűkszavú, látszólag különösebb gátlásokkal nem rendelkező szépfiú, és gyorsan kiveti a hálóját Marie-ra (talán nem véletlen, hogy pont Marie volt az, aki korábban széttörte a férfi csodaautójának hátsó lámpáját). Marie megpróbál küzdeni ellene, a szokásos barátságtalan, szókimondó stílusában beszél vele, még akkor is, amikor az kifizeti az általa elemelt ezerfrankos kabátot. Chrissnek mindez imponál, látja, hogy végre egy izgalmas vadászatot indíthat, nem egy szokványos, magát a pénzes fiúnak könnyen odaadó nőről van szó. Egy idő után Marie megadja magát, bár még harcol (a szexjelenetek is inkább erőszakosak, semmint érzékiek), de tudja, hogy ez a szerelem boldoggá teheti az életét, új célokat, jövőképet adhat neki.

Isabel teljesen más típus, ő rendületlenül bízik valamiben, folyamatosan munkát keres, megpróbál találékonysággal úrrá lenni a nyomorán (lásd összeollózott képeslapjait, amelyekkel mindig sikerül annyi pénzt összeszednie, ami a túléléshez szükséges). És elhatározza azt is, hogy meglátogatja a kórházban fekvő Sandrine-t, kinek anyja már nem ébredt fel a kómából, és aki szintén magatehetetlenül, környezetéről nem tudva fekszik a kórteremben. Isabel folyamatosan olvassa Sandrine naplóját, melyet a lakásban talált. Sandrine-nak nem maradt más, csak az álom - ő lenne a címbéli egyik angyal? Meglehet, mint ahogy az is, hogy Isabel és Marie is, akik nem a kórházi ágyon ugyan, de szintén csak álmodni tudnak az életről.

Erick Zonca mesteri debütálása a kilencvenes évek európai filmtermésének talán legjobb forgatókönyvével bír, két főszereplője pedig teljesen megérdemelten nyert César-díjat. Az „Élet, amiről az angyalok álmodnak” nemcsak lenyűgöző és sokszínű karaktereket sorakoztat fel, de kíméletlen szociális látleletet is ad két fiatal helyzetéről, akik egyik percről a másikra élik a számos (és végzetes) csalódást tartogató életüket. 

Isabel hosszú kóborlás után egy varrodában köt ki...

... ahol találkozik Marie-val

Sandrine magatehetetlenül fekszik a kórházban

Marie nem tud ellenállni Chriss varázsának

Moziplakát

Erick Zonca


Danis Tanovic: Senkiföldje/No Man's Land (2001)

Danis Tanovic: Senkiföldje/No Man's Land (2001)

Főszereplők: Branko Djuric, Rene Bitorajac, Filip Sovagovic, Katrin Cartlidge, Simon Callow

Magyar dvd-borító

1993, a boszniai háború: egy kisebb csoport bosnyák felderítő a gomolygó ködben eltéved, majd egy viszonylag nyugodt éjszaka után, miután a köd eloszlik, gyilkos golyózáporba kerül. A vérengzést egyedül Ciki (Branko Djuric) éli túl, aki még idejében elér egy lövészárkot. Sokáig nincs nyugta, hiszen két szerb katona érkezik az árokba, akik közül az idősebb gyilkos tréfát eszel ki: az egyik halott bosnyák teste alá taposóaknát helyez, és úgy állítja be, hogy az azonnal felrobbanjon, amint a testet megmozdítja valaki. A szerbek azonban nem számolnak Cikivel, ráadásul kis idő múlva kiderül, hogy az aknára helyezett bosnyák katona még életben van…

Ebben az abszurd fordulatokkal teli történetben benne van a háború minden abszurditása. Danis Tanovic rendező mindezt fekete humorral és drámaisággal ötvözi, így hozva létre a valaha készült egyik legjobb háború(ellenes) filmet. A film jórészt két szálból tevődik össze, az egyik a bosnyák és szerb katona pszichológiai háborúja (melyben mindig éppen az áll nyerésre, akinél a fegyver van), a másik a rámenős, levakarhatatlan riporternő (Katrin Cartlidge) vesszőfutása a kéksapkásokkal, akik - leszámítva egyiküket - legszívesebben tétlenül üldögélnének. Mindebből már látszik, hogy Tanovic nem a háborús akciókra helyezi a hangsúlyt, hanem a karakterekre, és arra, ami a fejükben lejátszódik. A rendező egyébként a háború kitörése előtti estén éppen egy videoklipet vágott, majd amikor Szarajevóra már hullottak a bombák, egy iskolából elemelt kamerával forgatni kezdett. Talán mondani sem kell, az élete óráról órára veszélyben forgott. Szintén személyes élményei ihlették azt a kritikát is, melyet a Senkiföldjében a kéksapkások irányába megfogalmaz. A valósághoz képest - saját bevallása szerint is - még finoman is bánt a kritikával, hiszen az, hogy az események a lövészárkon túl, a külvilágba eljutnak, az egyik békefenntartónak köszönhető, amikor az a parancs ellenére kimegy a helyszínre. Arra a helyszínre, ahol a két ellenfél, a szerb és a bosnyák amellett, hogy mindketten azt állítják, a másik fél kezdte a háborút, egy időre ráébred, hogy mennyi közös vonásuk van.

Az emlegetett háború igazi borzalmát a sebesült, és az alá csúsztatott akna miatt mozdulatlanságra kárhoztatott Cera (Filip Sovagovic) révén láthatjuk meg. Véletlenek és óriási szerencse révén eljut hozzá a segítség, de a tűzszerésznek be kell látnia, hogy itt már ő is tehetetlen. Cerának nem marad más, mint a kezében egy fénykép szeretteiről - és amikor a kamera lassan eltávolodik tőle, és a kép elsötétül, már tudni fogjuk, hogy ez a kép szörnyűbb, mint egy halottakkal borított csatamező látványa.

Akinél a puska van, azé a lövészárok

"Ti kezdtétek a háborút!" - "Nem, ti!"

A kéksapkások csak nézői a drámának

Ha a világ is szemtanú, akkor már a vezetőség is terepszemlét tart

A tűzszerész is szembesül vele: az akna elmozdíthatatlan

Filmplakát

Danis Tanovic