Főszereplők: Johannes Krisch, Irina Potapenko, Andreas Lust,
Ursula Strauss, Johannes Thanheiser, Hanno Pöschl
Magyar dvd-borító
Alex egy bordélyban dolgozik, közvetlenül a főnök keze
alatt, egyfajta kisegítőként. Amikor beleszeret az egyik lányba, az Ukrajnából
érkezett Tamarába, tudja, hogy valamit tennie kell, ha ketten boldogulni
akarnak. Tamarára a főnök is szemet vet, és a luxusprostituált „rangjával”
kecsegteti, valamint egy nagy, saját lakással. Alexnek azonban más tervei vannak:
gyorsan akar pénzt szerezni, aztán lelépni szerelmével Spanyolországba. A pénzszerzés
bankrablás útján történik, de a végrehajtás során sorsa összefonódik egy
véletlenül arra járó rendőrével, és annak feleségével. Az összekötő kapocs egy
gyilkosság, amit a rendőr merő véletlenségből követ el…
Götz Spielmann monumentális drámájának egyik fő szimbóluma a
fát vágó férfi. A férfi, esetünkben Alex, akiben hihetetlen indulatok
kavarognak, de aki lehetőségeihez képest bámulatos önmérsékletet mutat a
külvilág felé. Csak a fadarabok záporoznak, de azok szinte megállás nélkül.
Óriási fájdalom, keserűség, a megtervezett, ám összezúzott jövő felett érzett
düh és a bosszúvágy keveredik össze Alex fejében, aki nagyapja erdőszéli
farmjára húzódik vissza a balul sikerült bankrablás után, és a favágáshoz
menekül. A fájdalom gyorsan átadja (első) helyét a sorban a bosszúnak, a férfi
ugyanis megtudja, hogy nem messze onnan él feleségével a rendőr, aki mindent
lerombolt Alex életében. A bosszú beteljesedése egyszerűnek tűnik: a rendőr
mindig egy meghatározott útvonalon tart futóedzést, szimplán csak egy fa mögül
hátba lehetne lőni. A látszat ellenére azonban Alex egy racionális lény. Bár
börtönviselt, és a bankrablással bebizonyítja, hogy további bűncselekményektől
sem riad vissza, ebben a helyzetben mégis inkább visszafogja magát, gondolkozni
kezd az ösztönös - és talán pillanatnyi elégedettséget jelentő - bosszú
helyett, és aprítja a fát.
Nem sejti, hogy a rendőr ugyanúgy szenved, mint ő. Kollégái
között nem érzi jól magát többé, neki, a kitűnő céllövőnek már remegnek a kezei
és magányos futásai szünetében egyre csak a gyilkosság áldozatának fényképét
bámulja. Ekkor a dolgok szinte maguktól kezdenek a helyükre kerülni. Belép Alex
életébe Susanne, a rendőr felesége, aki hiába várja, hogy végre teherbe essen.
A három súlyos lelki terhet cipelő ember között ettől fogva láthatatlan kötelék
alakul ki, amely erőszakba is torkollhatna. De a befejező képek optimizmust
sugallnak: a farm fái - az öregember jóslatának megfelelően - addig soha nem
látott termést hoznak. A termést összegyűjtő Alex látványa nem halált, hanem a
születést, valami újnak a kezdetét jeleníti meg.
A „Revans” azonban nemcsak szimbólumai, hanem erőteljes
alakításai (különösen Johannes Krisch Alex szerepében), zene híján is
lebilincselő hangulata és örökérvényű mondanivalója miatt is kötelező
néznivaló.
Alex és Tamara a közös jövőt tervezgeti...
... miközben Tamara alja munkát végez
Egy "csábító" ajánlat
Egy félresikerült bankrablás
A pillanat, ami megváltoztatja Alex és Tamara életét
Claude Sautet: Néhány nap velem/Quelques jours avec moi
(1988)
Főszereplők: Daniel Auteuil, Sandrine Bonnaire, Jean-Pierre
Marielle, Dominique Lavanant, Vincent Lindon, Dominique Blanc, Tanya Lopert
Francia dvd-borító
Nagy az izgalom a Pasquier-családban: Martial (Daniel Auteuil),
a család szeme fénye kijön a klinikáról. Martial labilis személyisége miatt
került a négy fal közé, de amikor újra elfoglalja a helyét a társadalomban,
meglepetések sorozatát okozza. A Pasquier-család hatalmas vagyona és
bolthálózata nem túlságosan érdekli, de váratlanul nagy szorgalommal veti bele
magát utóbbi könyvelésébe. Martial körútjának első állomásán Fonfrin úr (Jean-Pierre
Marielle) a főnök, akinek van némi takargatnivalója az elszámolásokat tekintve.
Martial aztán Fonfrin házában, egy vendégség során megpillantja azt, ami ezután
teljesen megváltoztatja az életét. Ez a valaki nem más, mint Francine (Sandrine
Bonnaire), Fonfrinék bejárónője. Martial ettől a perctől kezdve nem tud másra
gondolni, csak Francine-re, és minden vágya, hogy a bejárónő a következő
napokat vele töltse…
… ehhez pedig a létező legegyszerűbb módszerhez folyamodik:
kibérel egy fejedelmi lakosztályt, majd estélyt szervez, ahová kölcsönkéri
Fonfrinéktől Francine szolgálatait. Francine a helyszínre érkezve meglepve
tapasztalja, hogy az estélyen egyetlen vendég van, és ez ő. Claude Sautet
keserédes tragikomédiája le sem tagadhatná franciaságát, hiszen minden olyan
könnyedén, gördülékenyen zajlik a vásznon a bő kétórás játékidő minden
percében, ahogy azt az Eiffel-torony országából megszokhattuk. Sautet végig
nagy örömét leli abban, ahogyan kigúnyolja az arisztokrata életmódot folytató
állampolgárokat, avagy a felső tízezret. A legjellemzőbb jelenet, amikor a bolt
igazgatója, egyben Martial vendéglátója nejével együtt hosszú órákat tölt az
autóban a Martial által kibérelt lakosztály alatt. A házaspárt majd megöli a
kíváncsiság, hogy kik lesznek a férfi vendégei az általa meghirdetett estélyen
- mindez annak ellenére, hogy a Pasquier-ifjút egyáltalán nem szívlelik, és
alig várják, hogy kitegye a lábát a városból. De hát milyen estély lehet az,
amire őket már meg sem hívják?
Martial eközben újra elkezd élni. Csodálatos napokat tölt el
Francine-nel annak ellenére, hogy az egy meglehetősen kétes hírű -
kocsmatulajhoz, és egy kétbalkezes, de jólelkű másik férfihez is vonzódik.
A film csúcspontja egyértelműen az az összejövetel, amelyen
Martial és Francine szinte minden vendégét megvicceli. De a vígjáték aztán szép
lassan drámába fordul, és egy gyilkosság okoz tragédiát, melynek megtörténte
után Martial tökéletes önfeláldozásról tesz tanúbizonyságot, és amely után a
Francine-nel töltött néhány nap csak felejthetetlen emlék marad.
Martial alaposan meglepi Francine-t...
... aki viszont a balfácán Fernandhoz (Vincent Lindon) vonzódik
