Niels Arden Oplev: A tetovált lány/Män som hatar kvinnor (2009)
Főszereplők: Michael Nyqvist, Noomi Rapace, Lena Endre,
Peter Haber, Ewa Fröling, Tomas Köhler
Magyar dvd-borító
Mikael Blomkvist nagy bajban van: az oknyomozó újság
főszerkesztőjét letöltendő börtönre ítélik egy korrupt üzletember ellen
indított cikksorozat miatt. Mielőtt bevonulna, megbízást kap egy idős
üzletembertől, hogy derítse ki, ki ölte meg évtizedekkel korábban eltűnt
unokahúgát, Harrietet. Harriet egy szigeten, a híres Vanger-család
rezidenciájáról tűnt el. Az újságíró nyomozás közben számos tippet kap egy
titokzatos hackertől, Lisbeth Salandertől. A páros végül egy egész sor múltbéli
gyilkosságra bukkan, melyeket különös kegyetlenséggel, rituálisan követtek el. Hogy
a gyilkos még szabadlábon van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Blomkvistet
többször is támadás éri…
Kirobbanó siker volt (és még ma is az) a 2004-ben elhunyt
Stieg Larsson regénysorozata, „A tetovált lány”, és folytatásai. A könyvek már
halála után jelentek meg, a végzetes szívroham előtt már majdnem kész volt a
negyedik rész, míg a sorozatot összesen tíz részesre tervezte. Az első könyv
alapján készült film egy többszörösen összetett, bonyolult, fantasztikusan
megírt produkció, melynél nem lehet eléggé dicsérni a rendezőt, a dán Niels
Arden Oplevet. A szereplők nagyszerűek, mindannyian, a legkevesebbet színen
lévők is jól megrajzolt, érdekes figurák, és ez halmozottan érvényes a két
főszereplőre, akik egymástól eltérőbb természetűek nem is lehetnének (már a röpke
autórádiós jelenet jól ábrázolja ezt), mégis a sors egymás mellé sodorja őket,
és ezért kénytelenek összedolgozni. Blomkvist, az újságíró egy türelmes,
maximalista, racionális, erkölcs által vezérelt eszmékkel teli ember, aki
egyszer hibázik, és drágán megfizet érte, hiszen nincs, aki cikksorozata
állításait megerősítené. A több évtizedes Harriet-sztorit viszont nagy
profizmussal kezdi kibogozni (zseniálisak a fényképsorozat felderítéséről szóló
jelenetek, amikor az újságíró a szó szoros értelmében kockáról kockára rakja
össze a messzi múltban, egy felvonuláson történteket), holott tudja, a végső
sikerre alig van esélye.
Sorstársa és segítsége, Lisbeth Salander egy gyermekkora óta
poklok poklán átment nő, aki technikai tudásával, bizalmatlanságával és lelki
erejével építette újjá a romokban lévő életét, melynek jelentős részét
intézetben töltötte. Történetünk kezdetén még nem sejti, hogy új nevelőtisztje
(az előző kórházba került) miatt - aki szexuálisan kizsákmányolja - újra meg
kell járnia a poklot.
„A tetovált lány” nagyszerűségét e két karakter, és a
kettejük között lassan kialakuló kötelék adja, megspékelve az átláthatatlanul
szerteágazónak tűnő, ám az idő múlásával egyre jobban kitisztuló, lebilincselő
krimisztorival. A film eközben nem kicsit brutális is, az erőszak ráadásul
gyakran nem csak pillanatokra villan fel, hanem hosszas, idegőrlő bevezetés
után kerül bemutatásra (ennek elszenvedője jórészt a címszereplő, kinek életre
keltője, Noomi Rapace a szerep kedvéért alaposan lefogyott, rendszeresen
kickboxolt és „telepiercingelte” magát).
Végezetül még egyszer visszatérnék a rendezőre, aki, mint
írtam, remek munkát végzett. Szinte nincs lepergett perc, melyben ne tudná
fenntartani a feszültséget, és ez úgy még inkább csodálatra méltó, hogy egy két
és fél órás, rendkívül komplex filmről van szó. Nagyon-nagyon sajnálhatjuk,
hogy a két folytatásnál Oplev már nem állt rendelkezésre, hiányának látható az
eredménye. „A tetovált lány” azonban minden pillanatában a keze nyomát viseli
magán, és többek között ezért is az utóbbi évek legnagyobb skandináv filmsikere
nyugodtan nevezhető mesterműnek.
A harmincas évek végének Németországában egyre több inzultus
éri a zsidókat, és küszöbön áll a világháború kitörése. Jettel Redlich, egy
jómódú zsidó család Afrikába távozott fejének a felesége levelet kap férjétől,
aki arra kéri, hogy lányukkal együtt utazzon utána Kenyába. Walter Nairobiban,
egy farmon intéző, és ide várja szeretteit is. Az utazás számos bonyodalom
ellenére sikeres, de ezután újabb nehézségek várnak a családra: rettegve várják
a híreket Németországban maradt rokonaikról, és az új életkörülményekhez való
alkalmazkodás is nehezükre esik…
Caroline Link nagyszabású történelmi drámája Stefanie Zweig
önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült, és egy Afrikába menekült német
zsidó család életének talán legnehezebb szakaszát mutatja be. Link műve - sok
más, ebben az időszakban játszódó filmmel ellentétben - nem a németországi
eseményekre kíváncsi, hanem azok hatására az Afrikában letelepedők életére. A
drámai eseményekről nem képekben, jelenetekben, hanem levelekből értesülnek a
szereplők, és mi, nézők is. A háború természetesen tényleges hatással is van
Jettel, Regina és Walter életére, hiszen táborba zárják őket, a farmot
kénytelenek a beilleszkedés kellős közepén elhagyni és csak számos bürokratikus
akadály elhárulta után folytathatják a körülményekhez képest nyugodt afrikai
életüket.
Az óriási változást az életkörülményekben minden szereplő
másképp reagálja le, a rendezőnő fő célja pedig az ennek hatására beálló
jellemváltozások bemutatása. Walter Süßkind, aki még 1933-ban emigrált
Afrikába, már teljesen leszámolt korábbi életével, egyedül él, igazi társaságot
csak az jelent számára, ha elautózik a Redlich-család farmjára. Walter Redlich
ígéretes bírói pályát hagyott félbe, Afrikában nincstelen lett, a farmon mint
fizetést nem kapó intéző dolgozik, legfontosabb feladata, hogy vizet találjon
az állatoknak. A két újonnan érkezőnek, Jettelnek és az ötéves Reginának talán
a legnehezebb, de a gyermek bámulatos sebességgel illeszkedik be az új
környezetbe, és tanul meg kommunikálni a helyiekkel. Jettel ezzel ellentétben ki
nem állhatja új otthonát, ahogyan a farm szakácsának, Owuornak mondja: „nem
maradunk sokáig”. A nő a pénzhez és a jómódhoz szokott, az utazásra a férje
által levélben kért hűtőszekrény helyett az Afrikában teljességgel haszontalan
drága porcelánokat csomagolja be nagy gonddal, a maradék pénzükön pedig egy
estélyi ruhát vásárol magának. Ekkor még alig hihető, de Jettelben megy végbe a
legnagyobb változás. A kezdetben teljes erővel idegenkedő családanya az évek
múlásával kezébe veszi a farm vezetését, megtanulja a nyelvet és férjével való
vitái ellenére megtalálja a boldogságot (itt kell megemlíteni, hogy Zweig
művében ez nem egészen így történik).
Link az eseményeket lassan hömpölyögteti, és mindvégig
vigyáz arra, hogy az egzotikus helyszín ellenére a helyi folklór helyett az
emberi kapcsolatok, és a Redlich-család sorsa legyen az előtérben. Az összes
karakter megkapja az őt megillető időt, egyáltalán nem érezhető az, hogy a szereplők
közül bárki is el lenne hanyagolva a több mint kétórás játékidő alatt. Fontos
még ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy Link kitűnő érzékkel vágott ki olyan
jeleneteket a film végső változatából, amelyek jelentősen lassították volna az
eseményeket, mintegy a néző szájába rágva, hogy éppen mi történik. A
végeredmény egy rendkívül intelligens és megható családi dráma, melynek végén
valószínűleg a néző is ugyanúgy fog érezni Afrika iránt, ahogyan Jettel
Redlich, amint a vonatból kihajolva megérinti a gyümölcsöt áruló asszony kezét.
Nehéz idők Németországban
Walter türelmetlenül várja családját
Regina gyorsan új otthonra talál
Süßkind, a magányos farkas csak titkon reménykedik
Nagisa Oshima: Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence!/ Merry
Christmas Mr. Lawrence
(1983)
Főszereplők: David Bowie, Ryûichi Sakamoto, Tom Conti, Takeshi Kitano, Jack Thompson
Magyar dvd-borító
1942-ben járunk, egy japán világháborús fogolytáborban, ahol
a rendet egy Yonoi nevű tiszt tartja fenn. A több száz szövetséges hadifogoly
közé új ember érkezik, Jack Celliers, aki személyiségével óriási hatást
gyakorol Yonoi-ra. A japán meg akarja tenni Celliers-t a foglyok vezetőjének,
de az folyamatosan ellenáll, és áthágja a tábor szabályait. Mindketten tudják,
hogy nemsokára elérkezik az ideje egy végső konfrontációnak…
A japán rendezőzseni, Nagisa Oshima olyan botrányfilmekkel
vonult be a történelembe, mint „Az érzékek birodalma (1976)”, a „Max mon amour”
(1986), vagy „A szenvedélyek birodalma” (1978). Angol produkcióban készült filmje, a „Boldog Karácsonyt, Mr.
Lawrence!” a maga módján szintén egy rendkívül provokatív dráma, amely
egyértelműen nem követi a börtönben, illetve fogolytáborban játszódó filmek
receptjét. Ezt bizonyítja, hogy a közel kétórás játékidő alatt csupán egy rövid
szökési jelenet van, amely szintén nem éppen konvencionálisan ér véget. Az
atmoszféra egyedi. Valami megmagyarázhatatlan, hipnotikus valami rejtőzik a
jelenetekben, amitől azokról nem bírjuk levenni a szemünket. Ehhez hozzájárul a
gyönyörű, szürreális hangulatot teremtő zene, amely az érzelmi csúcspontok
alatt (mint például a már említett szökési jelenet végén) felhangosodik. A
dallamokért a Yonoi-t játszó Ryûichi Sakamotónak mondhatunk köszönetet, aki a
szerepre egyébként csak sokadik jelölt volt. Jack Celliersként David Bowie-t
láthatjuk, aki pályafutása, és a nyolcvanas évek egyik legemlékezetesebb
férfialakítását nyújtja (Oshima a Broadway-n, az „Elefántember” előadása alatt
szemelte ki magának).
De nemcsak Yonoi és Celliers játszik főszerepet a filmben. A
címszereplő, John Lawrence szintén kulcsfigura (és ő testesíti meg Laurens Van
der Post írót, kinek regénye, a "The Seed and The Sower" volt az
alap). Lawrence jelenti a racionalitást, a gondolkodást, a műveltséget ebben a
pokolban - folyékonyan beszél japánul, tisztában van vele, hogy Japán anno
megverte az oroszokat és ő az, akire időnként még a fogvatartóik is hallgatnak.
Lawrence szerepében Tom Contit láthatjuk, aki mindig az adott forgatási nap
előtt, hallás után sajátította el japán nyelvű dialógusait. Az általa alakított
tiszt kapcsolata Harával (Takeshi) az egyik, Yonoi és Celliers párosa pedig a
másik pillére a történetnek. Utóbbiak talán definiálhatatlanul viszonyulnak
egymáshoz. Valószínűleg szerelemnek is lehet hívni, különösen a japán részéről
(az addig nem tapasztalt érzelemhullám Celliers tárgyalásán borítja el Yonoi-t,
nem véletlen, ahogy a kamera a vádirat felolvasása közben lassan ráközelít).
Egyfajta spirituális - és szexuális - kötelék is keletkezik kettejük között, de
a háborús vetélkedés is jelen van (állj ki velem, ha legyőzöl, szabad vagy -
teszi például a szokatlan ajánlatot Yonoi Celliers szökési kísérlete közben). A
konvencionálisnak semmiképpen sem nevezhető kapcsolat aztán a film legfontosabb
és leghíresebb jelenetében csúcsosodik ki, amely egyben mindkettejük és még sok
száz jelenlévő további sorsát is meghatározza.
A „Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence!”-nek egyértelműen ott
van a helye a legjobb és legfontosabb háborús drámák sorában. Oshima remekműve
az önfeláldozás, a tisztelet, a szenvedés és a titkos bajtársiasság filmje is
egyben.
Jack Celliers
Lawrence megpróbálja leállítani a kegyetlenkedést
Kivégzés előtt?
Yonoi párbajra hívja foglyát
Egy döntő pillanat
Celliers sorsa megpecsételődni látszik
A háború vége, felcserélt szerepek: Hara és Lawrence
Főszereplők: Johannes Krisch, Irina Potapenko, Andreas Lust,
Ursula Strauss, Johannes Thanheiser, Hanno Pöschl
Magyar dvd-borító
Alex egy bordélyban dolgozik, közvetlenül a főnök keze
alatt, egyfajta kisegítőként. Amikor beleszeret az egyik lányba, az Ukrajnából
érkezett Tamarába, tudja, hogy valamit tennie kell, ha ketten boldogulni
akarnak. Tamarára a főnök is szemet vet, és a luxusprostituált „rangjával”
kecsegteti, valamint egy nagy, saját lakással. Alexnek azonban más tervei vannak:
gyorsan akar pénzt szerezni, aztán lelépni szerelmével Spanyolországba. A pénzszerzés
bankrablás útján történik, de a végrehajtás során sorsa összefonódik egy
véletlenül arra járó rendőrével, és annak feleségével. Az összekötő kapocs egy
gyilkosság, amit a rendőr merő véletlenségből követ el…
Götz Spielmann monumentális drámájának egyik fő szimbóluma a
fát vágó férfi. A férfi, esetünkben Alex, akiben hihetetlen indulatok
kavarognak, de aki lehetőségeihez képest bámulatos önmérsékletet mutat a
külvilág felé. Csak a fadarabok záporoznak, de azok szinte megállás nélkül.
Óriási fájdalom, keserűség, a megtervezett, ám összezúzott jövő felett érzett
düh és a bosszúvágy keveredik össze Alex fejében, aki nagyapja erdőszéli
farmjára húzódik vissza a balul sikerült bankrablás után, és a favágáshoz
menekül. A fájdalom gyorsan átadja (első) helyét a sorban a bosszúnak, a férfi
ugyanis megtudja, hogy nem messze onnan él feleségével a rendőr, aki mindent
lerombolt Alex életében. A bosszú beteljesedése egyszerűnek tűnik: a rendőr
mindig egy meghatározott útvonalon tart futóedzést, szimplán csak egy fa mögül
hátba lehetne lőni. A látszat ellenére azonban Alex egy racionális lény. Bár
börtönviselt, és a bankrablással bebizonyítja, hogy további bűncselekményektől
sem riad vissza, ebben a helyzetben mégis inkább visszafogja magát, gondolkozni
kezd az ösztönös - és talán pillanatnyi elégedettséget jelentő - bosszú
helyett, és aprítja a fát.
Nem sejti, hogy a rendőr ugyanúgy szenved, mint ő. Kollégái
között nem érzi jól magát többé, neki, a kitűnő céllövőnek már remegnek a kezei
és magányos futásai szünetében egyre csak a gyilkosság áldozatának fényképét
bámulja. Ekkor a dolgok szinte maguktól kezdenek a helyükre kerülni. Belép Alex
életébe Susanne, a rendőr felesége, aki hiába várja, hogy végre teherbe essen.
A három súlyos lelki terhet cipelő ember között ettől fogva láthatatlan kötelék
alakul ki, amely erőszakba is torkollhatna. De a befejező képek optimizmust
sugallnak: a farm fái - az öregember jóslatának megfelelően - addig soha nem
látott termést hoznak. A termést összegyűjtő Alex látványa nem halált, hanem a
születést, valami újnak a kezdetét jeleníti meg.
A „Revans” azonban nemcsak szimbólumai, hanem erőteljes
alakításai (különösen Johannes Krisch Alex szerepében), zene híján is
lebilincselő hangulata és örökérvényű mondanivalója miatt is kötelező
néznivaló.
Alex és Tamara a közös jövőt tervezgeti...
... miközben Tamara alja munkát végez
Egy "csábító" ajánlat
Egy félresikerült bankrablás
A pillanat, ami megváltoztatja Alex és Tamara életét
Claude Sautet: Néhány nap velem/Quelques jours avec moi
(1988)
Főszereplők: Daniel Auteuil, Sandrine Bonnaire, Jean-Pierre
Marielle, Dominique Lavanant, Vincent Lindon, Dominique Blanc, Tanya Lopert
Francia dvd-borító
Nagy az izgalom a Pasquier-családban: Martial (Daniel Auteuil),
a család szeme fénye kijön a klinikáról. Martial labilis személyisége miatt
került a négy fal közé, de amikor újra elfoglalja a helyét a társadalomban,
meglepetések sorozatát okozza. A Pasquier-család hatalmas vagyona és
bolthálózata nem túlságosan érdekli, de váratlanul nagy szorgalommal veti bele
magát utóbbi könyvelésébe. Martial körútjának első állomásán Fonfrin úr (Jean-Pierre
Marielle) a főnök, akinek van némi takargatnivalója az elszámolásokat tekintve.
Martial aztán Fonfrin házában, egy vendégség során megpillantja azt, ami ezután
teljesen megváltoztatja az életét. Ez a valaki nem más, mint Francine (Sandrine
Bonnaire), Fonfrinék bejárónője. Martial ettől a perctől kezdve nem tud másra
gondolni, csak Francine-re, és minden vágya, hogy a bejárónő a következő
napokat vele töltse…
… ehhez pedig a létező legegyszerűbb módszerhez folyamodik:
kibérel egy fejedelmi lakosztályt, majd estélyt szervez, ahová kölcsönkéri
Fonfrinéktől Francine szolgálatait. Francine a helyszínre érkezve meglepve
tapasztalja, hogy az estélyen egyetlen vendég van, és ez ő. Claude Sautet
keserédes tragikomédiája le sem tagadhatná franciaságát, hiszen minden olyan
könnyedén, gördülékenyen zajlik a vásznon a bő kétórás játékidő minden
percében, ahogy azt az Eiffel-torony országából megszokhattuk. Sautet végig
nagy örömét leli abban, ahogyan kigúnyolja az arisztokrata életmódot folytató
állampolgárokat, avagy a felső tízezret. A legjellemzőbb jelenet, amikor a bolt
igazgatója, egyben Martial vendéglátója nejével együtt hosszú órákat tölt az
autóban a Martial által kibérelt lakosztály alatt. A házaspárt majd megöli a
kíváncsiság, hogy kik lesznek a férfi vendégei az általa meghirdetett estélyen
- mindez annak ellenére, hogy a Pasquier-ifjút egyáltalán nem szívlelik, és
alig várják, hogy kitegye a lábát a városból. De hát milyen estély lehet az,
amire őket már meg sem hívják?
Martial eközben újra elkezd élni. Csodálatos napokat tölt el
Francine-nel annak ellenére, hogy az egy meglehetősen kétes hírű -
kocsmatulajhoz, és egy kétbalkezes, de jólelkű másik férfihez is vonzódik.
A film csúcspontja egyértelműen az az összejövetel, amelyen
Martial és Francine szinte minden vendégét megvicceli. De a vígjáték aztán szép
lassan drámába fordul, és egy gyilkosság okoz tragédiát, melynek megtörténte
után Martial tökéletes önfeláldozásról tesz tanúbizonyságot, és amely után a
Francine-nel töltött néhány nap csak felejthetetlen emlék marad.
Martial alaposan meglepi Francine-t...
... aki viszont a balfácán Fernandhoz (Vincent Lindon) vonzódik
Alain Corneau: Minden reggel/Tous les matins du monde (1991)
Főszereplők: Gérard Depardieu, Jean-Pierre Marielle, Anne
Brochet, Guillaume Depardieu, Carole Richert, Michel Bouquet, Jean-Claude
Dreyfus, Violaine Lacroix, Nadège Teron
Külföldi dvd-borító
Viola da gamba: egy csodálatos hangszer, amelyen azonban
csak a legkiválóbbak képesek hibátlanul, és ugyanakkor szívhez szóló szépséggel
is játszani. Közéjük tartozik Sainte Colombe, aki nem elégszik meg annyival,
hogy mesterien játszik. Felesége tragikus halála után visszavonul, és tökélyre
fejleszti a technikáját. Az uralkodó, XIV. Lajos is hírét veszi művészetének,
és maga mellé kéreti személyét az udvarba, de Sainte Colombe visszautasítja, és
csak a zenének kívánja szentelni életét. Egy nap azonban megjelenik birtoka
kapuja előtt egy fiatalember, Marin Marais, akinek minden vágya, hogy a Mester
tanítványául szegődjön. Sainte Colombe két lánya szinte egyidejűleg szeret bele
a fényes jövő előtt álló ifjúba, de az öntörvényű, és a civilizációt magától
egyre inkább eltaszító apjuk sokáig hallani sem akar tanítványról. Madeleine
azonban már döntött, és magának akarja Marais-t. Ezzel a lépéssel mindannyiuk
sorsát tragikus irányba fordítja…
Egy fáradt arc, ráncok; beesett szemek néznek ki a nagy és
súlyos paróka alól. Marin Marais, a királyi udvar első számú zenésze egész
életében a legjobb akart lenni azok közül, akik valaha is viola da gambát vettek
a kezükbe. Sainte Colombe azonban utolérhetetlen volt, és a nem a
nyilvánosságnak szánt műveiben olyan mélységekig hatolt be a már-már
elképzelhetetlenbe, hogy tudta: hátralévő életét ennek a hangszernek kell
szentelnie. És hogy mi az az elképzelhetetlen? Maga a ZENE. Mi egyáltalán a
zene? Ezt maga Marais is megkérdezi, de választ már nem kap. És a történtek
Sainte Colombe birtokán, Madeleine-nel odáig vezetnek, hogy a paróka alatt egy
megtörtnek látszó ember található - és ő lesz az is, aki a filmbéli mesélő
szerepét is betölti.
Alain Corneau ezzel a fáradt arccal nyitja a filmjét, és rendhagyó
módon ezzel is folytatja még sokáig. Leolvashatjuk róla, hogy tulajdonosa sok
mindenen ment keresztül, utólag sok mindent másképp csinálna és talán azt is,
hogy élete legfontosabb mozzanata az volt, hogy megismert egy elképesztő,
csodálatos, de ugyanakkor különös és nehezen megérthető embert.
Sainte Colombe fokozatosan távolodott el az emberektől. Ha
választania kellett volna lányai és a dédelgetett hangszer közül, a hangszert
választotta volna. Keveset beszélt, akkor is többnyire halott felesége
szellemével. Az ifjú Marais titokban talán lenyűgözi, de csak egy ideig, aztán elüldözi
magától. Sokkal később aztán, mikor már teljesen egyedül marad, mégis
beinvitálja kunyhójába, visszavonulása helyszínére. Ekkor hangzik el a zenéről
valaha folytatott legizgalmasabb beszélgetés, melynek során szinte Gérard
Depardieu-vel együtt találgatunk, és kérleljük az idős Mestert, hogy avasson be
a létező legnagyobb titokba, ami a zene esszenciájával kapcsolatos, és amire ő
egyedülléte hosszú évei alatt rájött. De pontos válaszok nincsenek. Helyettük
csak egy kérés van, ami már az udvar díszes koncerttermében, a királyi zenekar
tagjainak füle hallatára hangzik el ugyanezen két férfi között (vagy csak egy
látomásról lenne szó?). Meglepő módon Sainte Colombe-tól, ettől a
kérlelhetetlen, mogorva, néha már-már kegyetlen öregembertől, aki ebben a
pillanatban, ha újra leélhetné életét, talán mégis inkább lányát választaná a
hangszer helyett…
Sainte Colombe...
... a magányt választja
Lidérces álmok
Az udvar is tudja: Sainte Colombe utolérhetetlen
Marin Marais tanítómestert szeretne
Madeleine végzetesen beleszeret az ifjú zenészbe...
