Bernardo Bertolucci: A megalkuvó/Il conformista (1970)
Bernardo Bertolucci: A megalkuvó/Il conformista (1970)
Külföldi bluray-borító
Marcello Clerici kényszeresen hajszolja a normalitást. Mióta
gyerekkorában gyilkosságot követett el (melyet a rendőrség öngyilkosságként
könyvelt el) Marcello csak egy akar lenni az állampolgárok közül. A Mussolini
vezette fasiszta Olaszországban járunk, Marcello egyre inkább az állami gépezet
részévé válik, míg végül titkosrendőri megbízatást kap a legfelső szintről.
Párizsba kell utaznia, hogy ott egy antifasiszta aktivistát (Marcello egykori
egyetemi tanárát) meggyilkoljon. Az utazáshoz kapóra jön nászútja; felesége az
ifjú Giulia szintén kényszerű választás volt a normalitás felé vezető úton: szerelmet
nem érez iránta, Giulia pedig nem több egy átlagos, nem túl tájékozott
polgárlánynál. Marcello azonban titkos vágyai ellenében tehetetlen, Párizsban
találkozik álmai asszonyával, élete szerelmével aki már ténylegesen asszony
-a fasiszták és Marcello célpontjának a
felesége…
Moravia regényének filmváltozata egy rendkívül határozott
filmkészítő keze nyomát viseli magán. Bertolucci kicentizett pontossággal tárja
elénk Marcello tépelődő, ámde mégis céltudatos figuráját, akinek életét az a
bizonyos közjáték a sofőrrel és annak pisztolyával végzetesen befolyásolta.
Bertolucci magabiztosan változtatja meg Moravia befejezését: a véres, ámde
egyszerű zárás helyett egy sokkal megdöbbentőbb lélektani epilógust láthatunk,
melyben Marcello élete és főleg annak legfontosabb epizódjai (gyerekkori
gyilkosság, házassága, a fasisztáknak tett szolgálatai és végül, de messze nem
utolsósorban élete szerelmének sorsa) teljesen új megvilágításba kerülnek, az
álarc pedig lehull. A megalkuvó az európai film történelmének egyik
legjelentősebb darabja - Georges Delerue zenéje, Vittorio Storaro operatőri
munkája (a kék szűrőn át felvett Párizs elképesztő) és az emlékezetes jelenetek
sokasága (mint például egy monumentális táncjelenet, melynek végén Marcello „csapdába”
kerül, vagy az erdőbéli hajsza Dominique Sanda után) igazi mesterművet
alkotnak. Nem csoda, hogy Jean-Louis Trintignant Marcello Clericit, a
megalkuvót nevezte élete egyik fő művének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése