Must See European Movies: Jean-Pierre Melville: A szamuráj/Le samouraï (1967)

Jean-Pierre Melville: A szamuráj/Le samouraï (1967)

Főszereplők: Alain Delon, Nathalie Delon, François Périer, Cathy Rosier, Jacques Leroy, Catherine Jourdan

Amerikai dvd-borító

Jef Costello (Alain Delon) profi bérgyilkos. Legfrissebb megbízatását is a szokásos maximalizmusával hajtja végre: lopott kocsi, cserélt rendszámtábla, bombabiztos alibi egy szépséges hölgy jóvoltából és végül, de nem utolsósorban hidegvérű végrehajtás. Ezúttal azonban akad egy kis probléma - Costello közvetlenül az elkövetett gyilkosság után szembetalálja magát a helyszín, egy bár arra tévedő zongoristanőjével. Amikor aztán Costellót a rendőrség több tucat további gyanúsítottal együtt szembesíti a bár személyzetével, a bérgyilkos a lebukás közelébe sodródik. A zongoristanő azonban teljes bizonyossággal állítja, hogy nem Costellót látta a gyilkosság után, körülbelül egy méter távolságból…

Egy idézettel indul minden (a szamuráj magányosságáról), és egy puritán szobabelső képével. Az ágyon a bérgyilkos, Jef Costello cigarettázik; az egyetlen hangforrás a helyiségben az asztalra állított kalitkában lévő madár csiripelése. Sokkal több hangot később sem hallunk, az első dialógus kilenc perc elteltével hangzik el. Már ennyiből is leszűrhető, ami később nyilvánvalóvá válik: Jean-Pierre Melville filmje mintegy óraműként funkcionál. És e precíziós szerkezet középpontjában ott van Alain Delon mindenfajta érzelmet nélkülöző arca és karaktere. Motivációt, életcélokat Costello karakterével kapcsolatban nem ismerünk, a filmhez hasonlóan maga az ember is egy precíziós szerkezet. Ugyanazokkal a mozdulatokkal akasztja otthon fogasra a kabátját és a kalapját, veszi fel a fehér kesztyűjét, de tökéletesen megtervezett a gyilkosság kivitelezése is, a pisztolyt pedig mindig ő süti el elsőként.

Az egyetlen helyszín, ahol Costello némi tanúbizonyságot ad arról, hogy nem gép, hölgyismerőse (Nathalie Delon, két év múlva már ex-feleség) lakása. Bizonyos értelemben Jane a történet egyetlen erkölcsös figurája. Costello érzelmek nélkül, pénzért bárki megölésére vállalkozik, a felügyelő megzsarolja az alibit biztosító Jane-t, a Costellót megbízók pedig kizárólag kétes bűnöző alakok, akik ráadásul még a szavukat sem tartják be. Jane ellenben nem enged a zsarolásnak, és az 5 év börtönnel való fenyegetésnek, és kitart Costello mellett. És hogy miért bizonyos értelemben? Mert aki mellett kitart, az mégis mások megöléséből él.

Technikailag szintén tanítanivaló Melville filmje. A rendező - miközben az amerikai gengszterfilmet is felidézi - aprólékos részletességgel hódol a különböző rendőrségi rituáléknak (szembesítések, tanúk folyamatos „ébren tartása”, egy szoba észrevétlen feltörése és benne egy lehallgató készülék elhelyezése), de ugyanezt a részletességet láthatjuk abban a monumentális, a szó nem hagyományos értelmében vett üldözési jelenetben is, ahol a legkülönfélébb rendőrségi elemek (idős hölgy, padon falatozó fiatal nő) erednek profi módon Costello nyomába (mindhiába). Az egyik legemlékezetesebb jelenet egy vasúti felüljárón játszódik. Egy férfi közvetlen közelről csap össze egy másikkal - váratlanul, és még egy lövés is eldördül. Ennek a jelenetnek a vágástechnikája, illetve operatőri munkája a mai napig követendő példaként kell szolgálnia a jelen filmesei számára.

Ha lehet egyáltalán valami nagyobb erejű, mint „A szamuráj”, akkor az az utókorra gyakorolt hatása. Számos filmrendező kopírozta le Delon rezzenéstelen arcú, magányos farkas bérgyilkosát; volt, aki bevallottan, volt, aki bevallatlanul másolta a karaktert. A leghíresebb másolat talán „A szamuráj” egyik nagy tisztelője, John Woo huszonkét évvel később készített remekműve, „A bérgyilkos” („The Killer”), amelyben Chow Yun-Fat véres megbízatása végrehajtása közben egy bárénekesnő védelmére kel.

És hogy egy ilyen komor hangulatú bűnügyi film milyen véget ér? Tragikusat, mintha csak egy dráma lenne. Győztesnek senki sem érezheti magát a szereplők közül, de a nézők közül annál inkább - mire a kép elsötétül, nyilvánvalóvá válhat számukra, hogy a műfaj egyik alapfilmje pergett le éppen a szemük előtt.