2014. február 18., kedd

Bertrand Tavernier: La passion Béatrice (1987)

Bertrand Tavernier: La passion Béatrice (1987)

Főszereplők: Bernard-Pierre Donnadieu, Julie Delpy, Nils Tavernier, Monique Chaumette, Michèle Gleizer, Jean-Luc Rivals

Külföldi dvd-borító

Franciaország, valamikor a középkorban, a százéves háború idején: az ifjú François apja elhagyja a családját, és a háborúba megy. François búcsúzóul egy kardot kap tőle, majd később, visszatérve a várba, kővé dermed, mivel anyját egy idegennel találja egy ágyban. Egy pillanat múlva a még gyermek François-ból gyilkos válik. Sok évvel később Béatrice apját, François de Cortemart-t várja haza. Béatrice számára mindent az apja jelent, ezért szinte a perceket számlálja türelmetlenségében. De amikor eljön az idő, és az apa belép a várba, Béatrice számára szörnyűséges idők köszöntenek be…

Bertrand Tavernier 1987-ben, megalkotván a „La passion Béatrice” című filmet, számos tévhitet pusztított el. Leszámolt a korszak romantizálásával, a hős lovag figurájával és magát a történelmi filmet mint műfajt is újjáértelmezte. Tavernier filmjében a középkori emberek teljesen hétköznapiak, akik hétköznapi helyszíneken élik mindennapos gyötrődéssel teli életüket. Hétköznapi a falu, a vidék, de a várkastély is; utóbbi egy kietlen, sötét, zegzugos raktárépületre emlékeztet, amelyből leginkább a körülötte lévő föld éri a legtöbbet. A hős lovag nem létezik - François de Cortemart (Bernard-Pierre Donnadieu felejthetetlenül fizikai alakítása) fogságból tér haza, megkeseredett, másik gyermekét, Béatrice bátyját, Arnaud-t gyáva nősténynek tartja és nevezi, valamint kíméletlenül részletezi az asztalnál, a várnép előtt, hogy a fiú hogyan futamodott meg az angolok elől.

De mindez semmi ahhoz képest, amit Béatrice-nek kell elviselnie. Szemrehányással kezdődik (hogy miért adta el áron alul az egyik nagyobb földdarabot), majd megaláztatással folytatódik, végül mindez vérfertőző erőszakba torkollik. „Istenem, segíts, hogy szerethessem!” - könyörög még a kezdetekkor Béatrice, de imája nem talál meghallgatásra, és a történelem ismétli önmagát: a gyermek François után Béatrice is a vár tornyába kerül. Apja eközben végzetes önsajnálatba kezd, a vallást eltaszítja magától, és ezzel feljogosítja magát a lánya elleni legszörnyűbb bűntettekre is.

Az apjához hasonlóan Béatrice figurája is csodálatra méltó, de természetesen a másik szemszögből: Béatrice minden szörnyűség ellenére megpróbálja újból megszeretni és tisztelni addig több kilométeres, elérhetetlen távolságból imádott apját. Iszonyodva nézi, ahogyan az Arnaud-val bánik, de a helyzet akkor fordul tragikusra, amikor François megszentségteleníti az addig érinthetetlennek gondolt apa-lánya viszonyt. Julie Delpy (legelső főszerepében) érzelmek tucatjait tükrözi vissza sikeresen, az apjáért rajongó lánytól az őrület határán lévő megbecstelenítetten át egészen a bosszúálló angyalig.

Tavernier végül fenekestül felfordítja a történelmi, középkori dráma műfaját is. Annak ellenére, hogy filmjéből nem hiányoznak az úgymond kötelező kellékek (védtelen falu kifosztása, boszorkányégetés, utóbbi rémisztően fájdalmas képekben), nem lehet azt állítani, hogy hagyományos szerkezetet követne. Csúcspontok szinte nincsenek, de ennek ellenére, vagy éppen ezért minden, ami Tavernier rendezésével kapcsolatos, hihetetlenül gördülékenynek tűnik - és az is. Látványos finálé helyett groteszk üldözési jelenetet nézhetünk végig, amelyben a női ruhába lealacsonyított Arnaud űzött vadként menekül apja és annak martalócai elől.

Megrázó és szívbemarkoló film a „La passion Béatrice”. Emellett rendkívül kényelmetlen is, mivel az összes szereplője megjárja a poklok poklát, sőt, némelyikük nem is szabadul onnan, és a megváltás számára csak egy lehet: a halál. 

Béatrice

François de Cortemart

A régen várt viszontlátás nem olyan, mint amilyennek Béatrice elképzelte

A viszony egyre fagyosabb és ijesztőbb

Pillanatnyi boldogság Arnaud oldalán

François de Cortemart kezet emel lányára

Újra a vár tornyában

Filmplakát

Bertrand Tavernier


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése