Főszereplők: Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Annika Wedderkopp
Külföldi dvd-borító
Lucas egy óvodában dolgozik, feleségétől külön vált, fiával
azonban jó a kapcsolata és baráti körére is mindig számíthat. Egy átlagos napon
a félénk, visszahúzódó óvodás, Klara különös dolgokat mond az igazgatónőnek,
melyekből az kénytelen megállapítani, hogy Lucas szexuálisan molesztálhatta a
gyermeket. Ezután a hullámok viharos sebességgel összecsapnak Lucas feje
felett, az óvodából kirúgják, senki - még az új szerelme - sem hisz neki, de a
fizikai bántalmazást sem kerülheti el. Az egyetlen bökkenő az, hogy Lucas
ártatlan…
Thomas Vinterberg filmje azt a lejtőt mutatja be, amelyen ha
az ember megindul lefelé, akkor nincs megállás, képtelen visszakapaszkodni.
Lucast erre a bizonyos lejtőre balszerencsés véletlenek helyezik: a kis Klara
szereti Lucast (annak kutyáját pedig különösen), és ezt a maga ártatlan
gyermeki módján akarja kimutatni, de ez végül rosszul sül el. Ehhez jön még
szülei állandó veszekedése, és az, ahogyan bátyja és annak haverjai a füle
hallatára trágár hangon „arról” beszélnek.
Vinterberg, a remek „Születésnap” (1998) rendezője nagyon
érzékeny témát vitt vászonra, melynél akár egy rosszul sikerült jelenet tévútra
vihette volna az egész produkciót. A rendező azonban mindent jól csinál. A
korábbi, e témával foglalkozó filmek többsége nem tette világossá, hogy
megtörtént-e az erőszak, vagy nem; Vinterberg ehelyett tudatja a nézővel, hogy
Lucas ártatlan, és ezután csak az ő, és környezete jellemváltozására
koncentrál, illetve arra a helyzetre, amikor a hírbe hozott ember bármit is
csinál, képtelen meggyőzni az igazáról a többieket.
Remek alakítást látunk Mads Mikkelsentől, ahogyan a
megvádolt tanár próbál higgadt maradni, majd ahogy lassan, apránként elveszti a
maradék türelmét is (erőszakra erőszakkal válaszol, jelenetet rendez a
templomban), az maximálisan hiteles és megrázó. És ebben a filmben is - igaz,
részben - beigazolódik a mondás, miszerint az idő mindent begyógyít. Egy év elteltével
Lucas látszólag túl van a nehezén, visszakerül a társadalomba, a rendes
kerékvágásba. De a végső momentum, egy puskalövés (ha valóságos, ha nem) azt
jelenti, hogy a bélyeg valamilyen mértékben még mindig (talán örökre) ott van a
tanár vállán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése