Enzo G. Castellari: Keoma/Keoma aka. Django Rides Again
(1976)
Főszereplők: Franco Nero, Olga Karlatos, William Berger, Woody Strode
 |
| Magyar dvd-borító |
A poros kisvárost mintha
átok sújtaná: tombol a pestis, a polgárháború végeztével a visszatérő katonák
egyre erőszakosabbak, az egész élén pedig ott áll Caldwell, aki markában tart
mindent és mindenkit pénzével, és válogatott banditákból álló zsoldosseregével.
A beteg lakosok gyógyszert, segítséget nem kapnak, ellenben Caldwell messzebb
egy táborba záratja őket - meghalni. Ekkor tűnik fel egy idegen, a félvér
Keoma, aki visszahozza a reményt a városnak, ő az egyetlen, aki felveheti a
harcot a brutális bandával. Kevesen tudják, de Keoma is a városhoz tartozik,
fehér apja birtokán nőtt fel három kegyetlen mostohatestvér oldalán. Keoma most
Caldwell mellett a testvéreivel is találkozik, akik eladták magukat a bandavezérnek,
és akik ugyanúgy gyűlölik a „félvér fattyút”, mint gyermekkorukban…
Enzo G. Castellari 1976
táján gondolt egyet, és azzal az ötlettel lepte meg jóbarátját, Franco Nerót,
hogy hozzanak össze egy italowesternt. Elég merész gondolat volt ez a rendezőtől,
hiszen 1976-ra a spagetti westernek kora kimondva-kimondatlanul lejárt. Az
ötletet tettek követték, Nero kapott egy nagy szőke hajpótlást, hogy
„indiánabbnak” nézzen ki, a nevét kinézték valamilyen régi indián könyvből és
valamirevaló forgatókönyv nélkül elkezdték a forgatást. A kész jelenetek után
esténként a stáb tagjai kitalálták, hogy másnap hogyan folytassák a sztorit, a
színészek pedig megírhatták saját szövegüket. Az eredmény? Nos, a kész film
valami elképesztő. A néha Sam Peckinpah stílusát másoló vágástechnika (plusz
lassítások), gyönyörű fényképezés (Aiace Parolin), a remek Woody „a kalapomból
ittam a vizet az állomáson 1968-ban” Strode, az iszonyatos és szenvedélyes zene
(egy női hang - Sybil -, melyhez negyven perc után csatlakozik egy Leonard
Cohent idéző férfié - Guy - is) és Nero jelenléte egy újabb lökést adnak az
italowestern műfajának, mondhatni életre keltik azt a tetszhalott állapotából.
A két aláfestő énekhang a
történetet szintén elmeséli, újabb érzelmi töltettel felruházva az eseményeket.
A csúcsponton Nero/Keoma lassított felvételen ugrik neki halálos ellenségének;
az utolsó percek leszámolása alatt az éppen gyerekének életet adó nő ordítását
halljuk, a lőfegyverek ezalatt némán szólalnak meg; egy öregasszony, aki nincs
is jelen, de mégis mindenütt ott van, a kordéját húzza…
Franco Nero zseniális alakítása
 |
| Német moziplakát |
 |
| Enzo G. Castellari |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése