Cyril Collard: Vad éjszakák/Les nuits fauves (1992)
Főszereplők: Cyril Collard, Romane Bohringer, Carlos López,
Corine Blue, Maria Schneider, Claude Winter, René-Marc Bini, Clémentine Célarié
Jean meg fog halni. A biszexuális operatőr reménytelenül
keresi az igazi szerelmet, de csak rövid ideig tartó élvezetet talál a „vad
éjszakákon”. Valaki megfertőzi a HIV-vírussal, így halálra ítéli. Ekkor toppan
be az életébe Laura, akire egész életében várt – maga a nagy szerelem. Laura 18
évesnek hazudja magát egy szereplőválogatáson, holott csak 17 – azt mondja, így
elviselhetőbb a világ. Nemsokára neki is szembesülnie kell egy hazugsággal,
Jean ugyanis úgy kezd vele szenvedélyes viszonyt, hogy eltitkolja a betegségét.
Csak jóval később beszél róla, de meglepetésére Laura nem hagyja ott, sőt a
halálos betegség veszélyét is vállalja, amikor félreteszi az óvszert. Jean
ugyan továbbra is váltogatja a (fiú) partnereit, ám életét teljesen felforgatja
Laura szerelme. Laura ragaszkodása határtalan: egy bulin tettlegesen támad neki
Jean-nak, amikor rajtakapja Samy-vel (aki nős, de szintén meleg); állásából
kirúgatja magát, anyjával fennálló rossz viszonyát tovább rombolja, Jean-t
pedig több tucat telefonhívással zaklatja. A legfontosabb azonban az, amikor
ellentmondást nem tűrően teszi fel a jogos kérdést: ha ő mindent megad
Jean-nak, az egész lényét a szerelmüknek rendeli alá, az miért nem viszonozza
azt ugyanígy?
A válasz egyszerűnek tűnik: bár Jean a szerelmet keresi, és
hiába tudja (sejti), hogy Laura személyében megtalálta, a vágy mindig erősebb.
Ezért sodródik a pusztulás felé, ezért keresi a pillanatnyi élvezetet és a
perverzitást a lepusztult sikátorokban éjszakánként; ezért romlott el szüleivel
a kapcsolata olyannyira, hogy apjával csak ülnek az asztalnál, de egyikük sem szól
a másikhoz.
A „Vad éjszakák” egy tragikus love story, és csak
másodsorban Aids-dráma. Azt mutatja be, hogy számtalan akadály ellenére is
milyen mértékben lehet ragaszkodni valakihez, még akkor is, ha ez a ragaszkodás
halálos veszélyt is jelenthet. Laura azt sem bánná, ha elkapná a kórt, sőt azt
is hazudja, hogy megfertőződött („ebben is osztozni szerettem volna Veled”).
Jean-nak egy szavára leugrana az emeletről, végkimerülésig zaklatja a férfit,
és annak üzenetrögzítőjét. Jean, annak ellenére, hogy nem viszonozza
kellőképpen ezt az odaadást, csodálatra méltó alakja a filmnek. Csak az
események vége felé veszti el egyszer az önuralmát, és borul ki a barátok
előtt. Végig képes a józan gondolkodásra, éppen ezért jó, hogy nem látjuk őt
ágyban, párnák közt meghalni.
A film elején halljuk, hogy a földből jövünk, és oda is
jutunk. Tudjuk, hogy Jean sorsa ilyen fiatalon is ez, de a záróképek mást
sugallnak: a Napot látjuk fel- és lemenni Jean szeme előtt a sivatagban. Míg
korábban a vírus darabokra szakította, most sikerül a folytonosság, állandóság,
az ÉLET részévé válnia.
Cyril Collard nem sokkal a forgatás befejezése után belehalt
betegségébe, így már nem hallhatta a művét illető jogos elismerést. Filmje
tökéletes képet fest egy állandóan vívódó, de betegsége ellenére is élni akaró
férfiről, és egy olyan fiatalokból álló társadalomról, akik és ami felett
semmiféle törvény nem uralkodik.
Jean és Laura szerelmének képei
 |
| Filmplakát |
 |
| Cyril Collard (1957-1993) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése