Lars von Trier: Hullámtörés/Breaking the Waves (1996)

Lars von Trier: Hullámtörés/Breaking the Waves (1996)

Főszereplők: Emily Watson, Stellan Skarsgård, Katrin Cartlidge, Udo Kier, Jean-Marc Barr, Adrian Rawlins, Jonathan Hackett

Külföldi dvd-borító

Egy összeszabdalt, megkínzott nő életéért küzdenek az orvosok – hiába. Bess ( Emily Watson), az áldozat önszántából vitette magát arra a hajóra, ahol már várták a szexéhes, szadista hajósok. Vajon mi késztette Bess-t arra, hogy amíg férje gépekre kapcsolva feküdt a kórházban, elmenjen a hajóra, ahonnan sejthető volt, hogy nincs visszaút?

A történet boldogsággal kezdődik. Egy skóciai faluban vagyunk, ahol a lakók vallásosságánál már csak a tenger hullámai nagyobbak. Ebben szigorúan vallásos közösségben akar Bess házasságot kötni Jannal (Stellan Skarsgård), de ezt az egyház természetesen nem nézi jó szemmel. Ez egy olyan társadalom, ahol a templomban, a közösségben csak a férfiak szólalhatnak fel, ha pedig egy „bűnös lélek” elhalálozik, nem Isten kegyeire bízzák, hanem a temetésen egyenesen a pokolba küldik. Ebben a világban a nők nem szólhatnak – csak szolgálhatnak.

Bess számára menedék a házasság, de nem sokáig: Jannak vissza kell mennie dolgozni a fúrótoronyba. Bess ekkor párbeszédbe kezd Istennel, és kérleli, hogy küldje hozzá vissza Jant. Kérése szörnyű módon teljesül: Jan súlyos balesetet szenved, és megbénul. Az orvosok azon is elgondolkodnak, hogy az ilyen életnek ugyan mi értelme van, de Bess minden idejét férjével tölti – ugyanakkor végleg elnyeri a néző rokonszenvét, elvakult vallásossága és naivitása ellenére. Bess képes átlépni minden határt Janért, és nemsokára ezt meg is kell tennie: Jan ugyanis megköveteli tőle, hogy feküdjön le más férfiakkal, majd számoljon be neki az együttlétekről. Az így keletkezett elbeszélésbe Jan aztán behelyettesítené magát gondolatban, és ezáltal újra együtt lehetne feleségével, mint azelőtt.

Bess újra párbeszédbe kezd Istennel, majd teljesíti Jan kívánságát – elképesztő módon demonstrálva ezzel a szerelem hatalmát. Lefoszlik róla minden páncél, a lelkét látjuk, különösen a „saját magával” folytatott párbeszédei során. Úgy él teljesen magától értetődően valamiben, ahogy más sohasem tudna. Olyasfajta ártatlanság ez, amiben hihetetlen fokú naivitás, mélyen átélt vallásosság és egy szent jellemzői keverednek.

Bess egyéniségétől teljesen idegen szituációkba keveredik bele, és olyan mértékben veti magát ebbe az érzelmi játszmába, hogy az az egyháznak is szemet szúr: Bess-t kitagadják a közösségből. Csapás csapást követ: míg felesége a prostituáltak életmódját folytatja, Jan állapota romlik. Bess-t sógornőjén, Dodón (a fájdalmasan korán, 41 évesen elhunyt Katrin Cartlidge) kívül már senki sem támogatja. A falubeli gyerekek „Pusztulj, kurva!” felkiáltással űzik végig az utcán; a talán legmegdöbbentőbb jelenetben pedig a falu papja még attól is irtózik, hogy az ájultan földön fekvő Bess-t egyszerűen csak megérintse.

Bess és Jan szerelme az egyetlen, ami ellentétben áll a szinte színtelenül fényképezett tájjal, és a csupasz, dísztelen épületbelsőkkel. A kézikamerával forgatott képek mindvégig mozgásban vannak, és ezzel szinte zavaró autentikusságot kölcsönöznek a filmnek. Viszont semmi sem egyértelmű: a szereplőket mélyen behálózzák a függőségek, bűnök és különböző hatalmak szövevényei.

A tánc a szerelem és a halál között folytatódik – és Bess felszáll arra a bizonyos hajóra. Áldozatul esik saját jóságának, áldozatvállalásának és ártatlanságának, ugyanakkor mégis abban a hitben hal meg, hogy hibát követett el – és ez a legtragikusabb.

Bess

Rövid boldogság Jannal 

Dodo, Bess és Jan

A tragédia után

Jan kérése meghallgatásra talál

Kiközösítés

Filmplakát

Lars von Trier

                                                                                   

George Sluizer: Nyom nélkül/Nyomtalanul/Spoorloos/The Vanishing (1988)

George Sluizer: Nyom nélkül/Nyomtalanul/Spoorloos/The Vanishing (1988)

Főszereplők: Bernard-Pierre Donnadieu, Gene Bervoets, Johanna ter Steege

Amerikai dvd-borító

Egy ifjú pár vidéki utazásra indul, majd egy kiadós veszekedés és gyors kibékülés után Rex egy benzinkúthoz hajt tankolás és bevásárlás céljából. A pár másik tagja, Saskia nemsokára bemegy az egyik üzletbe - és nyom nélkül eltűnik. Használható szemtanúk a tömeg miatt nincsenek, Saskiát mintha a föld nyelte volna el. Három év telik el, Rex még mindig a szerelmét keresi, pénzt és fáradságot nem sajnálva körbeplakátolja a környéket, tévéinterjúkat ad. Végül már csak ennyi marad: „Tudni akarom, mi történt vele.” Ezután váratlanul feltűnik valaki, aki némileg érintett az ügyben - maga az elkövető, egy francia kémiatanár, egyben családapa…

Kevés olyan film készült a thriller műfajában, amelynek olyan letaglózó befejezése lenne, mint a „Spoorloos” című holland darabnak. E befejezés során hősünk, Rex, és mi, nézők is egyszerre szembesülhetünk azzal, ami az eltűnt nővel, Saskiával történt három évvel korábban. És hogy Rex hogyan jut el idáig? A titok kulcsa érthető módon az emberrabló kezében van, aki macska-egér játékot játszik a kétségbeesett áldozatával. A példás családapa végül - rettenetes műve betetőzéseként - nem kis kockázatot vállalva kapcsolatba lép Rex-szel, és felajánlja neki a tudást, hogy minden részlet a helyére kerüljön a benzinkútnál történtekkel kapcsolatban.

George Sluizer filmje horrornak is nyugodtan tekinthető, azonban a pszichológiai fajtából. Bámulatosak azok a jelenetek, amelyekben részletesen dokumentálva láthatjuk, hogy az emberrabló milyen akadályokba ütközik, hogyan dédelgeti és fejleszti szörnyű tervét, valamint hogy micsoda elképesztő véletlenek kellettek ahhoz, hogy Saskia legyen a bűntett szenvedő alanya. Remek alakításokat is láthatunk, Gene Bervoets hatásosan sugározza a három teljes éve tartó szorongást, kétségbeesést, tudatlan tehetetlenséget, míg Bernard-Pierre Donnadieu szinte észrevétlen színészi eszközökkel alakítja a perfekcionista bűnözőt.

A forgatókönyvet is jegyző Tim Krabbé regényéből („Az aranytojás”) készült „Spoorloos” nagy sikert aratott, érdekes módon azonban az amerikai csúcsot, az Oscar-díjat nem érhette el, mivel a túl sok francia nyelvű dialógus miatt nem engedték a holland jelöltek közé. 1993-ra aztán e remekművet is utolérte a végzete, ugyanis elkészült az amerikai remake, melyről leginkább az juthat eszünkbe, hogy hogyan lehet szétrombolni az eredetit (Sluizer egyébként saját vállán vitte dédelgetett gyermekét a vesztőhelyre: maga ült a remake rendezői székébe).

A „Spoorloos”, talán mondanom sem kell, nem jelent meg idehaza dvd-n (a remake „természetesen” igen), külföldön viszont - ahogy illik - többek között a Criterion vette gondjaiba. Itthon legalább vhs-megjelenés volt, az Odeon (azok voltak a szép idők!) feliratosan jelentette meg a filmet. Aki szereti a megdöbbentő mozgóképeket, annak mindenképpen kötelező programként ajánlom a „Spoorloos”-t - e remekműre valószínűleg még Hitchcock is büszke lenne.

A mit sem sejtő pár utolsó közös útja

A bűntett

Saskia egyre távolabb...

...míg végül csak egy fotó marad utána

Egy balul sikerült próbálkozás

Egészen közel, és mégis távol

A nagy találkozás

Nem sokkal a tudás megszerzése előtt

Filmplakát

George Sluizer