Erik Poppe: Utoya, július 22./Utøya 22. juli (2018)

Erik Poppe: Utoya, július 22./Utøya 22. juli (2018)

Német bluray-borító

2011. július 22-én Norvégia Utoya nevű szigetén több tucat fiatal halt meg egy merénylő kezétől. „Ezt te nem értheted meg” - néz szembe a kamerával, a nézővel Kaja, aki egy a több száz táborozó közül. És tényleg emberi ésszel fel nem fogható, hogy mi vezethet valakit arra, hogy homályos ideológiákra hivatkozva más emberek életét kioltsa, ráadásul egészen fiatal emberek életét. Erik Poppe túlélők beszámolói alapján készítette el filmjét, és az elkészítés során sorra jó döntéseket hozott: egyrészt tökéletes választás volt a vágás mellőzése, hiszen a kamera maximális autentikusságot kölcsönöz az eseményeknek, többszörös erővel vagyunk kényszerítve arra, hogy a szigeten az életükért futók közé képzeljük magunkat, így egyetlen másodpercre sem szakadunk el Kaja mellől (csak a szívbemarkoló befejezés során), aki menekülése során borzasztónál borzasztóbb felfedezéseket tesz. Másrészt helyes döntés volt a rendező részéről, hogy a merénylő végig arc nélkül marad. Ez a film az áldozatoké és a túlélőké, azoknak a fiataloknak állít emléket, akik egymást segítve próbáltak életben maradni, vagy hősként haltak meg, vagy csodával határos módon túlélték a vérengzést, mint például Ylva Schwenke, aki öt golyóval a testében feküdt két szikla között a vízben több mint másfél órát. Ez a film tehát ezek a fiataloké, nem pedig azé az „emberé”, aki szélsőjobbos eszméire hivatkozva ontott vért, újra felidézve elvbarátai rémtetteit a harmincas-negyvenes évek Németországából.

A 72 percen át tartó öldöklés majdnem teljes egészében a szemünk elé kerül, Kaja pedig mindnyájunknak példát mutat a hasonló helyzetekre: ahogyan húgát próbálja megtalálni a létező legnagyobb életveszélyben is, az tökéletes tükörképét adja annak, hogy mekkora  jellembéli fölényben voltak az üldözött fiatalok ahhoz a gyáva féreghez képest, aki a magával hozott két táskányi nehézfegyverben találta meg önkifejezése eszközét. Az Utoya július 22. megdöbbentő, szívfájdító emléke Norvégia fekete napjának, a hibátlan (és nem lehet elégszer kiemelni – bravúrosan, vágás nélkül rögzített) film nem utolsósorban még nagyszerű színészeire is támaszkodik, akik közül természetesen a bámulatos kezdő, Andrea Berntzen emelendő ki.

Végezetül a film figyelmeztetésként is értelmezhető: figyelmeztetés a szélsőjobbos eszmékre, amelyek buzgó keresztény, konzervatív, nacionalista mázzal álcázzák magukat, de valódi céljuk csupán egy dolog, az ellenségnek kikiáltott embertársaink fizikai megsemmisítése. Nos, az ilyen eszmék - ellentétben a sziget fiataljainak támogatandó szellemiségével - nem valók máshová, mint a történelem legeldugottabb szemétdombjára.

Kaja (Andrea Berntzen) a testvérét keresi

Arat a halál Utoya szigetén

Csak kevés búvóhely van a szigeten

A szélsőjobb célpontjai

Külföldi moziplakát

Erik Poppe