Must See European Movies: Lars von Trier: Hullámtörés/Breaking the Waves (1996)

Lars von Trier: Hullámtörés/Breaking the Waves (1996)

Főszereplők: Emily Watson, Stellan Skarsgård, Katrin Cartlidge, Udo Kier, Jean-Marc Barr, Adrian Rawlins, Jonathan Hackett

Külföldi dvd-borító

Egy összeszabdalt, megkínzott nő életéért küzdenek az orvosok – hiába. Bess ( Emily Watson), az áldozat önszántából vitette magát arra a hajóra, ahol már várták a szexéhes, szadista hajósok. Vajon mi késztette Bess-t arra, hogy amíg férje gépekre kapcsolva feküdt a kórházban, elmenjen a hajóra, ahonnan sejthető volt, hogy nincs visszaút?

A történet boldogsággal kezdődik. Egy skóciai faluban vagyunk, ahol a lakók vallásosságánál már csak a tenger hullámai nagyobbak. Ebben szigorúan vallásos közösségben akar Bess házasságot kötni Jannal (Stellan Skarsgård), de ezt az egyház természetesen nem nézi jó szemmel. Ez egy olyan társadalom, ahol a templomban, a közösségben csak a férfiak szólalhatnak fel, ha pedig egy „bűnös lélek” elhalálozik, nem Isten kegyeire bízzák, hanem a temetésen egyenesen a pokolba küldik. Ebben a világban a nők nem szólhatnak – csak szolgálhatnak.

Bess számára menedék a házasság, de nem sokáig: Jannak vissza kell mennie dolgozni a fúrótoronyba. Bess ekkor párbeszédbe kezd Istennel, és kérleli, hogy küldje hozzá vissza Jant. Kérése szörnyű módon teljesül: Jan súlyos balesetet szenved, és megbénul. Az orvosok azon is elgondolkodnak, hogy az ilyen életnek ugyan mi értelme van, de Bess minden idejét férjével tölti – ugyanakkor végleg elnyeri a néző rokonszenvét, elvakult vallásossága és naivitása ellenére. Bess képes átlépni minden határt Janért, és nemsokára ezt meg is kell tennie: Jan ugyanis megköveteli tőle, hogy feküdjön le más férfiakkal, majd számoljon be neki az együttlétekről. Az így keletkezett elbeszélésbe Jan aztán behelyettesítené magát gondolatban, és ezáltal újra együtt lehetne feleségével, mint azelőtt.

Bess újra párbeszédbe kezd Istennel, majd teljesíti Jan kívánságát – elképesztő módon demonstrálva ezzel a szerelem hatalmát. Lefoszlik róla minden páncél, a lelkét látjuk, különösen a „saját magával” folytatott párbeszédei során. Úgy él teljesen magától értetődően valamiben, ahogy más sohasem tudna. Olyasfajta ártatlanság ez, amiben hihetetlen fokú naivitás, mélyen átélt vallásosság és egy szent jellemzői keverednek.

Bess egyéniségétől teljesen idegen szituációkba keveredik bele, és olyan mértékben veti magát ebbe az érzelmi játszmába, hogy az az egyháznak is szemet szúr: Bess-t kitagadják a közösségből. Csapás csapást követ: míg felesége a prostituáltak életmódját folytatja, Jan állapota romlik. Bess-t sógornőjén, Dodón (a fájdalmasan korán, 41 évesen elhunyt Katrin Cartlidge) kívül már senki sem támogatja. A falubeli gyerekek „Pusztulj, kurva!” felkiáltással űzik végig az utcán; a talán legmegdöbbentőbb jelenetben pedig a falu papja még attól is irtózik, hogy az ájultan földön fekvő Bess-t egyszerűen csak megérintse.

Bess és Jan szerelme az egyetlen, ami ellentétben áll a szinte színtelenül fényképezett tájjal, és a csupasz, dísztelen épületbelsőkkel. A kézikamerával forgatott képek mindvégig mozgásban vannak, és ezzel szinte zavaró autentikusságot kölcsönöznek a filmnek. Viszont semmi sem egyértelmű: a szereplőket mélyen behálózzák a függőségek, bűnök és különböző hatalmak szövevényei.

A tánc a szerelem és a halál között folytatódik – és Bess felszáll arra a bizonyos hajóra. Áldozatul esik saját jóságának, áldozatvállalásának és ártatlanságának, ugyanakkor mégis abban a hitben hal meg, hogy hibát követett el – és ez a legtragikusabb.