Főszereplők: Branko Djuric, Rene Bitorajac, Filip Sovagovic,
Katrin Cartlidge, Simon Callow
Magyar dvd-borító
1993, a
boszniai háború: egy kisebb csoport bosnyák felderítő a gomolygó ködben
eltéved, majd egy viszonylag nyugodt éjszaka után, miután a köd eloszlik,
gyilkos golyózáporba kerül. A vérengzést egyedül Ciki (Branko Djuric) éli túl,
aki még idejében elér egy lövészárkot. Sokáig nincs nyugta, hiszen két szerb
katona érkezik az árokba, akik közül az idősebb gyilkos tréfát eszel ki: az
egyik halott bosnyák teste alá taposóaknát helyez, és úgy állítja be, hogy az
azonnal felrobbanjon, amint a testet megmozdítja valaki. A szerbek azonban nem
számolnak Cikivel, ráadásul kis idő múlva kiderül, hogy az aknára helyezett
bosnyák katona még életben van…
Ebben az abszurd fordulatokkal teli történetben benne van a
háború minden abszurditása. Danis Tanovic rendező mindezt fekete humorral és
drámaisággal ötvözi, így hozva létre a valaha készült egyik legjobb
háború(ellenes) filmet. A film jórészt két szálból tevődik össze, az egyik a
bosnyák és szerb katona pszichológiai háborúja (melyben mindig éppen az áll
nyerésre, akinél a fegyver van), a másik a rámenős, levakarhatatlan riporternő
(Katrin Cartlidge) vesszőfutása a kéksapkásokkal, akik - leszámítva egyiküket -
legszívesebben tétlenül üldögélnének. Mindebből már látszik, hogy Tanovic nem a
háborús akciókra helyezi a hangsúlyt, hanem a karakterekre, és arra, ami a
fejükben lejátszódik. A rendező egyébként a háború kitörése előtti estén éppen
egy videoklipet vágott, majd amikor Szarajevóra már hullottak a bombák, egy
iskolából elemelt kamerával forgatni kezdett. Talán mondani sem kell, az élete
óráról órára veszélyben forgott. Szintén személyes élményei ihlették azt a
kritikát is, melyet a Senkiföldjében a kéksapkások irányába megfogalmaz. A
valósághoz képest - saját bevallása szerint is - még finoman is bánt a
kritikával, hiszen az, hogy az események a lövészárkon túl, a külvilágba
eljutnak, az egyik békefenntartónak köszönhető, amikor az a parancs ellenére
kimegy a helyszínre. Arra a helyszínre, ahol a két ellenfél, a szerb és a
bosnyák amellett, hogy mindketten azt állítják, a másik fél kezdte a háborút, egy
időre ráébred, hogy mennyi közös vonásuk van.
Az emlegetett háború igazi borzalmát a sebesült, és az alá
csúsztatott akna miatt mozdulatlanságra kárhoztatott Cera (Filip Sovagovic)
révén láthatjuk meg. Véletlenek és óriási szerencse révén eljut hozzá a
segítség, de a tűzszerésznek be kell látnia, hogy itt már ő is tehetetlen. Cerának
nem marad más, mint a kezében egy fénykép szeretteiről - és amikor a kamera
lassan eltávolodik tőle, és a kép elsötétül, már tudni fogjuk, hogy ez a kép
szörnyűbb, mint egy halottakkal borított csatamező látványa.
Akinél a puska van, azé a lövészárok
"Ti kezdtétek a háborút!" - "Nem, ti!"
A kéksapkások csak nézői a drámának
Ha a világ is szemtanú, akkor már a vezetőség is terepszemlét tart
A tűzszerész is szembesül vele: az akna elmozdíthatatlan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése