Főszereplők: Michel Blanc, Sandrine Bonnaire, Luc Thuillier,
André Wilms, Marielle Berthon
Francia dvd-borító
„Az élet undorító” - Ez Monsieur Hire velős és szenvtelen
megállapítása mindenről, ami körülötte zajlik. És ezt nem azért mondja, mert
egy gyilkossági ügyben egy rámenős rendőrfelügyelő kimondva-kimondatlanul őt
tartja az első számú gyanúsítottnak. Nem: Monsieur Hire-t mindenki utálja.
Különc csodabogárnak tartják a szomszédai, a gyerekek bedörömbölnek lakása
ajtaján, vagy megdobálják. De Hire-nek a látszat ellenére igenis vannak
érzelmei. Különösen azóta, hogy a szemközti lakásba beköltözött a szépséges
Alice. Alice ablakán nincs függöny, így Hire minden este és éjszaka annak a
szokásának hódolhat, ami minden kívülállóként szemlélődő kedvenc szokása:
észrevétlenül, senkitől sem zavartatva figyelhet. És Hire egyre
szenvedélyesebben figyeli Alice-t, egészen addig, amíg szerelmes nem lesz belé.
Apró bökkenő, hogy Alice-nak Emile személyében már vőlegénye van…
A Georges Simenon regényéből készült, és „Panique” címen 43
évvel korábban már megfilmesített történet csak az első látásra tűnik
egyszerűnek. A figurák motivációi nem mindig világosak, majd néha nyilvánvalóvá
válnak, hogy aztán újra kérdőjelek merüljenek fel velük kapcsolatban. Különösen
igaz ez Alice esetében. Hire ellenben annyira rendezett, kiszámított (ám annál
rejtélyesebb) életet él, hogy valahogy fel sem merül bennünk, hogy bármi is nem
az ő tervei szerint történik (leszámítva talán az elesést a korcsolyapályán).
És tényleg, nem elég, hogy egy alaposan kidolgozott terve van, hogy valóra
váltsa az álmait, még az abból fakadó ütőkártya is a kezében van, hogy milyen
szerepet vállalt a gyilkosság éjszakáján.
Hire karakterével könnyű azonosulni. Ő az az ember, aki úgy
tűnik, reménytelenül vágyik a boldogságra, éli a percre pontosan megtervezett
életét, titkos szenvedélyeknek hódol, mind nehezebben éli meg a
boldogtalanságot, az egyedüllétet és azt, hogy az élete egyre csak pereg előre
anélkül, hogy valódi álmaiból bármit is valóra váltott volna. A ház
Lausanne-ban csak vár, de Hire csak tervezi, hogy ott fog élni. És akkor - bár
Alice feltűnésével szerencséje is van - Hire elhatározza, hogy elég volt, végre
tenni akar valamit, hogy vége legyen a mindennapos szenvedésnek, és
elkezdődhessen valami gyönyörű.
Hire hozzákezd terve megvalósításához, de tudvalevő, hogy
minden gondosan kidolgozott tervbe általában hiba csúszik. A megcsalás és
elárulás ellenére Hire - tökéletes erkölcsi győzelmet aratva - végül a szerelem
és a kétségbeesett, féltő gondoskodás fegyverével próbál harcolni a sorsa
ellen.
Ha a Monsieur Hire-t nézzük, akkor tulajdonképpen Michel
Blanc fantasztikus előadását csodálhatjuk, legnagyobb részben az eltökéltség, a
szenvedély és a szenvedés kategóriájában. Blanc alakítása legalább olyan
tökéletes, mint amennyire tökéletesen megkomponáltak Hire estéi-éjszakái a
sötét szobával, a bekapcsolt lemezjátszóval, a klasszikus Brahms-zenével és
Alice-szal, aki mit sem sejtve ezeknek a szeánszoknak az akaratlan
főszereplője. A tényleges főszereplő azonban Hire, aki a döntő pillanatban
morális szempontból győzelmet arat Alice felett, egyéb jutalom azonban nem
adatik meg neki ezért. Hacsak azt nem számítjuk ide, hogy a legfájdalmasabb
pillanatban újra bevillan szemünk elé a kép, ami a film utolsó jelenete is
egyben. Ez a kép a boldogság képe, azé a boldogságé, ami csak lehetett volna…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése