Must See European Movies: Alain Corneau: Minden reggel/Tous les matins du monde (1991)

Alain Corneau: Minden reggel/Tous les matins du monde (1991)

Főszereplők: Gérard Depardieu, Jean-Pierre Marielle, Anne Brochet, Guillaume Depardieu, Carole Richert, Michel Bouquet, Jean-Claude Dreyfus, Violaine Lacroix, Nadège Teron

Külföldi dvd-borító

Viola da gamba: egy csodálatos hangszer, amelyen azonban csak a legkiválóbbak képesek hibátlanul, és ugyanakkor szívhez szóló szépséggel is játszani. Közéjük tartozik Sainte Colombe, aki nem elégszik meg annyival, hogy mesterien játszik. Felesége tragikus halála után visszavonul, és tökélyre fejleszti a technikáját. Az uralkodó, XIV. Lajos is hírét veszi művészetének, és maga mellé kéreti személyét az udvarba, de Sainte Colombe visszautasítja, és csak a zenének kívánja szentelni életét. Egy nap azonban megjelenik birtoka kapuja előtt egy fiatalember, Marin Marais, akinek minden vágya, hogy a Mester tanítványául szegődjön. Sainte Colombe két lánya szinte egyidejűleg szeret bele a fényes jövő előtt álló ifjúba, de az öntörvényű, és a civilizációt magától egyre inkább eltaszító apjuk sokáig hallani sem akar tanítványról. Madeleine azonban már döntött, és magának akarja Marais-t. Ezzel a lépéssel mindannyiuk sorsát tragikus irányba fordítja…

Egy fáradt arc, ráncok; beesett szemek néznek ki a nagy és súlyos paróka alól. Marin Marais, a királyi udvar első számú zenésze egész életében a legjobb akart lenni azok közül, akik valaha is viola da gambát vettek a kezükbe. Sainte Colombe azonban utolérhetetlen volt, és a nem a nyilvánosságnak szánt műveiben olyan mélységekig hatolt be a már-már elképzelhetetlenbe, hogy tudta: hátralévő életét ennek a hangszernek kell szentelnie. És hogy mi az az elképzelhetetlen? Maga a ZENE. Mi egyáltalán a zene? Ezt maga Marais is megkérdezi, de választ már nem kap. És a történtek Sainte Colombe birtokán, Madeleine-nel odáig vezetnek, hogy a paróka alatt egy megtörtnek látszó ember található - és ő lesz az is, aki a filmbéli mesélő szerepét is betölti.

Alain Corneau ezzel a fáradt arccal nyitja a filmjét, és rendhagyó módon ezzel is folytatja még sokáig. Leolvashatjuk róla, hogy tulajdonosa sok mindenen ment keresztül, utólag sok mindent másképp csinálna és talán azt is, hogy élete legfontosabb mozzanata az volt, hogy megismert egy elképesztő, csodálatos, de ugyanakkor különös és nehezen megérthető embert.

Sainte Colombe fokozatosan távolodott el az emberektől. Ha választania kellett volna lányai és a dédelgetett hangszer közül, a hangszert választotta volna. Keveset beszélt, akkor is többnyire halott felesége szellemével. Az ifjú Marais titokban talán lenyűgözi, de csak egy ideig, aztán elüldözi magától. Sokkal később aztán, mikor már teljesen egyedül marad, mégis beinvitálja kunyhójába, visszavonulása helyszínére. Ekkor hangzik el a zenéről valaha folytatott legizgalmasabb beszélgetés, melynek során szinte Gérard Depardieu-vel együtt találgatunk, és kérleljük az idős Mestert, hogy avasson be a létező legnagyobb titokba, ami a zene esszenciájával kapcsolatos, és amire ő egyedülléte hosszú évei alatt rájött. De pontos válaszok nincsenek. Helyettük csak egy kérés van, ami már az udvar díszes koncerttermében, a királyi zenekar tagjainak füle hallatára hangzik el ugyanezen két férfi között (vagy csak egy látomásról lenne szó?). Meglepő módon Sainte Colombe-tól, ettől a kérlelhetetlen, mogorva, néha már-már kegyetlen öregembertől, aki ebben a pillanatban, ha újra leélhetné életét, talán mégis inkább lányát választaná a hangszer helyett…