A harmincas évek végének Németországában egyre több inzultus
éri a zsidókat, és küszöbön áll a világháború kitörése. Jettel Redlich, egy
jómódú zsidó család Afrikába távozott fejének a felesége levelet kap férjétől,
aki arra kéri, hogy lányukkal együtt utazzon utána Kenyába. Walter Nairobiban,
egy farmon intéző, és ide várja szeretteit is. Az utazás számos bonyodalom
ellenére sikeres, de ezután újabb nehézségek várnak a családra: rettegve várják
a híreket Németországban maradt rokonaikról, és az új életkörülményekhez való
alkalmazkodás is nehezükre esik…
Caroline Link nagyszabású történelmi drámája Stefanie Zweig
önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült, és egy Afrikába menekült német
zsidó család életének talán legnehezebb szakaszát mutatja be. Link műve - sok
más, ebben az időszakban játszódó filmmel ellentétben - nem a németországi
eseményekre kíváncsi, hanem azok hatására az Afrikában letelepedők életére. A
drámai eseményekről nem képekben, jelenetekben, hanem levelekből értesülnek a
szereplők, és mi, nézők is. A háború természetesen tényleges hatással is van
Jettel, Regina és Walter életére, hiszen táborba zárják őket, a farmot
kénytelenek a beilleszkedés kellős közepén elhagyni és csak számos bürokratikus
akadály elhárulta után folytathatják a körülményekhez képest nyugodt afrikai
életüket.
Az óriási változást az életkörülményekben minden szereplő
másképp reagálja le, a rendezőnő fő célja pedig az ennek hatására beálló
jellemváltozások bemutatása. Walter Süßkind, aki még 1933-ban emigrált
Afrikába, már teljesen leszámolt korábbi életével, egyedül él, igazi társaságot
csak az jelent számára, ha elautózik a Redlich-család farmjára. Walter Redlich
ígéretes bírói pályát hagyott félbe, Afrikában nincstelen lett, a farmon mint
fizetést nem kapó intéző dolgozik, legfontosabb feladata, hogy vizet találjon
az állatoknak. A két újonnan érkezőnek, Jettelnek és az ötéves Reginának talán
a legnehezebb, de a gyermek bámulatos sebességgel illeszkedik be az új
környezetbe, és tanul meg kommunikálni a helyiekkel. Jettel ezzel ellentétben ki
nem állhatja új otthonát, ahogyan a farm szakácsának, Owuornak mondja: „nem
maradunk sokáig”. A nő a pénzhez és a jómódhoz szokott, az utazásra a férje
által levélben kért hűtőszekrény helyett az Afrikában teljességgel haszontalan
drága porcelánokat csomagolja be nagy gonddal, a maradék pénzükön pedig egy
estélyi ruhát vásárol magának. Ekkor még alig hihető, de Jettelben megy végbe a
legnagyobb változás. A kezdetben teljes erővel idegenkedő családanya az évek
múlásával kezébe veszi a farm vezetését, megtanulja a nyelvet és férjével való
vitái ellenére megtalálja a boldogságot (itt kell megemlíteni, hogy Zweig
művében ez nem egészen így történik).
Link az eseményeket lassan hömpölyögteti, és mindvégig
vigyáz arra, hogy az egzotikus helyszín ellenére a helyi folklór helyett az
emberi kapcsolatok, és a Redlich-család sorsa legyen az előtérben. Az összes
karakter megkapja az őt megillető időt, egyáltalán nem érezhető az, hogy a szereplők
közül bárki is el lenne hanyagolva a több mint kétórás játékidő alatt. Fontos
még ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy Link kitűnő érzékkel vágott ki olyan
jeleneteket a film végső változatából, amelyek jelentősen lassították volna az
eseményeket, mintegy a néző szájába rágva, hogy éppen mi történik. A
végeredmény egy rendkívül intelligens és megható családi dráma, melynek végén
valószínűleg a néző is ugyanúgy fog érezni Afrika iránt, ahogyan Jettel
Redlich, amint a vonatból kihajolva megérinti a gyümölcsöt áruló asszony kezét.
Nehéz idők Németországban
Walter türelmetlenül várja családját
Regina gyorsan új otthonra talál
Süßkind, a magányos farkas csak titkon reménykedik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése